Vencseng van, ha nem is létezik

Szerző: Mészáros F. Sándor

JÜ HUA: Vencseng - A képzelt város 

Könyvajánló

A regényt olvasva folyamatosan kérdésekkel szembesültem: ezekre részben magában az írásban leltem választ, mások viszont velem maradtak, várva a saját feleleteimre. Vajon életünk tekinthető-e másnak, mint végtelen keresésnek, kutatásnak és reménykedésnek valami után, amit elvesztettünk, vagy csak elképzeltünk? Röviden: a boldogság után. Tényleg a miénk volt az, ami után keservesen vágyódunk: vagy csak illúzió a szeretet, a közös boldogság, a sírig tartó boldog kapcsolat ígérete? Mit tegyünk, ha magunkra maradunk: lehajtjuk fejünket és tudomásul vesszük reményeink elvesztését, a magányt, vagy szembeszegülünk a sorssal, és megpróbáljuk saját vágyainkhoz hajlítani azt.

Egy jóravaló, dolgos észak-kínai férfi nem nyugszik bele, hogy jóval fiatalabb párja, akit az utcáról befogadott, nyugalmat és biztonságot adott neki, engedte megszülni gyermekét a házában, szeretettel beengedte az életébe, egy szó nélkül elhagyja: még a gyermeket sem viszi magával, ellenben magához veszi a férfi által kemény munkával összegyűjtögetett, és elrejtett vagyon egy részét. És amikor mindez, több éves szünet után, másodszor is megtörténik, a férfi hátra hagyja tisztesen gyarapodó életét, és nyakába veszi a végtelen kínai térséget: a kislányt tartó babahordozóval elindul az eltűnt asszony után. A Jangcén túlra, Délre, a Vencseng nevű városba. Az ifjú asszony és a bátyjának mondott férfi ugyanis ezt a helyet nevezte meg származási helyükként. Az út hosszú és embert próbáló, amikor csak lehet a baba táplálásához szükséges tejet Lin Hsziang-fu szoptató asszonyoktól könyörgi ki.

A férfi nem találja sehol Vencsenget, arról senki nem is hallott.

̶  Ez itt Vencseng?

̶  Nem, ez Hszicsen  ̶  hangzott a mindig ugyanaz a válasz.

̶  És hol van Vencseng?  ̶  kérdezősködött tovább Lin Hsziang-fu, de csak zavart tekintetek és határozott fejrázások érkeztek mindig válaszul, az itteniek közül senki nem tudott Vencsengről."

Így nem maradt más számára, mint letelepedni abban a városkában, amit a vágyott helynek hisz, beilleszkedni az ottani életbe, és egyre csak várni, várni, hátha egy nap mégis megtörténik a csoda, és előkerül Hsziao-mej, az elveszett asszony. Gyorsan futnak az évek, a férfi egyre inkább elfogadott és tisztelt mesteremberként él reményei városában, vagyonkája is szüntelenül gyarapodik, a leányka pedig szépen fejlődik, hamarosan eladósorba kerül, apja és a város első számú embere már házasságot tervez számára.

A huszadik század legelején járunk, többet nem is igen tudunk meg a regény cselekményének idejéről, ami rendkívül turbulens időszak az ország életében. Nincs szilárd központi hatalom, helyi szinten rablóbandák tartják rettegésben a lakosságot, újra és újra elrabolva, fosztogatva a mindennapok szorgalmas munkájával teremtett javakat. Párduc Li, Baltás Csang bandája uralkodik a környéken, ahol Lin Hsziang-fu él, bandáik tagjai, Vízenjáró, Szerzetes és mások, alávetik ugyan magukat vezéreik akaratának, hogy aztán alkalmanként szembeszálljanak velük és saját bűnbandát alakítsanak.

A szerző komoly teret szentel a regényben a bandák leírásának, már-már belemerül kegyetlenségük részletes ismertetésébe. Magát a korszakot igen csak vázlatosan szemlélteti, viszont nem takarékoskodik a brutális kegyetlenségek, kínzások, az ártatlan lakossággal, ugyanakkor egymással szemben is alkalmazott kíméletlen módszerek leírásával.

"Az asszony lábai elgyengültek, lerogyott a küszöbre, a banditáktól szóló rettenetes mendemondák kavarogtak a fejében: az elrabolt férfiak végbélnyílásába bambuszrudat dugnak, és forgatják-forgatják megállás nélkül, ezt nevezik "kézimalom"-nak, a női túszoknak meg a vaginájukba dugnak bambuszrudat, és ki-be huzigálják, ez meg a "fújtatás".

Mindenesetre, a banditák elleni küzdelem, az általuk elrabolt emberek kiváltása meghatározó, mondhatni végzetes jelentőségű cselekménysorozattá válik a városka, benne a főhős életében.

A regény utolsó harmadában megismerjük viszont a történetet Hsziao-mej, az eltűnt asszony szemszögéből. Gyermek-mennyasszonyként került el a szülői házból, az ugyancsak gyermek férj családjába való gyötrelmes beilleszkedés után végül is megszeretik egymást a férjjel. A könnyelmű fiatalember miatt hamar nyakára hágnak a férj szüleitől történt elszökésükkor eltulajdonított pénznek, végső kétségbeesésükben elhatározzák: a várandós Hsziao-mejt férje egy befogadásra kész, alkalmasnak látszó férfinál hagyja, hogy megszülhesse gyermeküket. Hsziao-mej, bár nehéz szívvel, de kétszer is elhagyja a vele igen jól bánó férfit, és visszatér férjéhez. Miközben Lin Hsziang-fu a Vencseng helyett talált kis városban éli életét, szeretett asszonya és férje ugyanott található, rejtőzködve ugyanakkor, nehogy rájuk akadhasson az utánuk kutató férfi. Karnyújtásnyira egymástól, mégis külön léteznek tehát a történet szereplői, Lin egyre csak az elvesztett asszonnyal való találkozásban reménykedik, Hsziao-mej viszont elhagyott kislányát szeretné egyszer végre újra a karjában tartani.

A kortárs kínai irodalom klasszikusának számító szerző ismét remekelt e művében: tárgyszerű cselekményszövése letehetetlen, az érzelmességet, szentimentális hatásokat kerüli, mégis elszorul a torkunk a szereplők történetétől, korrajzának visszafogottsága és vázlatossága ellenére is elénk tárja az ország állapotát. Külön érdemes felidézni, ahogy megrajzolja számunkra szereplői hitét a babonákban, legendákban. Hosszú, nehéz utat teszünk meg gondolatban Jü Hua hőseivel, szívből kívánjuk Lin Hsziang-funak, lelje hát meg Vencsenget, a képzelt várost, vagy a képzelet városát, találja meg a boldogságot, lelki békéjét. Szeretnénk, ha Hsziao-mej élete és sorsa, amely két férfi életének foglya, ugyancsak boldogan alakulna.

Teljesülnek-e a vágyak, elérik-e a regény hősei céljaikat: megtudhatja a kedves olvasó, ha elolvassa a művet.

Zombory Klára fordítása kiválóan érzékelteti a legfinomabb árnyalatokat, igen érzékletesen vezet be minket a szerző világába, ízesen, hitelesen adja vissza a legkülönlegesebb nyelvi fordulatokat is. 

JÜ HUA: Vencseng - A képzelt város

Zombory Klára fordítása 

Helikon Kiadó, 2026

Mészáros F. Sándor

Élet-hivatásként a diplomáciát választottam, és mindig úgy éreztem ez a tevékenység mindent megadott, amit szerettem volna elérni: mélyebben belelátni egy-egy ország életébe, sok emberrel megismerkedni és kapcsolatban lenni. A moszkvai IMO-n, a diplomataképzőn távol-keleti szakértő lettem, kínai nyelvvel. Így a pályafutásom Kínához kötődött, három kihelyezésen dolgoztam ott, végighaladva a diplomáciai ranglétrán, a 2000-es évek közepén nagyköveti beosztásban. A reformévtizedek, Kína felemelkedése meghatározó élménye az életemnek. Családommal megszerettük az országot, annak irodalmát is, beleértve a kortárs szerzők műveit. Ezeket máig mindenütt keresem, a kiváló magyar fordításban megjelent műveket örömmel olvasom.

#olvasskínait

A KKK BLOG-on megjelent blogbejegyzések a feltüntetett Szerzők szellemi tulajdonát képezik, eredetiségükért és tartalmukért az adott Szerző felel, és nem minden esetben tükrözik a Kortárs Kínai Könyvklub véleményét. Felhasználásuk kizárólag a Szerző és a KKK BLOG megjelölésével engedélyezett.