YE YANBIN / JE JEN-PIN / 叶延滨
Ye Yanbin (叶延滨, pinyin hangsúlyjelekkel: Yè Yánbīn, népszerű magyar átírással: Je Jen-pin), férfi, 1948 novemberében született Harbinban. 1978-ban felvették a Pekingi Műsorszórási Főiskola (ma: Kínai Telekommunikációs Egyetem) Hírműsorok Tanszékének szerkesztő szakára. Az egyetem elvégzése után, 1982-ben a Csillagok Költészeti Periodika című folyóiratnál lett főszerkesztő-helyettes, majd főszerkesztő. 1994-ben a Humánerőforrás Minisztérium a Műsorszórási Főiskola Irodalom és Művészet Tanszékének tanszékvezetői posztjára nevezte ki. 1995-ben a Kínai Írószövetség Költészet című folyóiratához helyezték át, tizennégy éven keresztül dolgozott a lapnál, előbb főszerkesztő-helyettesként, majd ügyvezető főszerkesztő-helyettesként, végül főszerkesztővé nevezték ki. Eddig huszonnégy önálló verseskötete, többek között a Nem sajnálom 《不悔》 és a Ye Yanbin válogatott versei 《叶延滨诗选》, valamint huszonhét esszékötete jelent meg, például a Revelációk az életben 《生活启示录》 és az Őszi melankólia 《秋天的伤感》 című könyvek. Művei 1980 óta több mint négyszázötven kötetben, középiskolai és egyetemi szöveggyűjteményben jelentek meg Kínában és külföldön. Műveit angol, francia, orosz, német, japán, olasz és koreai nyelvre is lefordították. Több mint negyven országos és tartományi díjat nyert írásaival, többek között a Kínai Írószövetség Kiváló Fiatal Költő elismerését, a III. Új Kínai Versantológia díjat, és az Október irodalmi díjat.
Ya Yanbin szülei értelmiségiek voltak, akik fiatalon csatlakoztak Yan'anban a japánellenes hazafias küzdelemhez. Az ország felszabadulása után, 1949-ben édesanyját tévesen "osztályidegennek" bélyegezték, és a távoli Daliang-hegyre száműzték tanítónak. Ye Yanbin követte édesanyját, és egy ottani vidéki középiskolában tanult, később dolgozott csikósként és gyári munkásként is, majd a helyi "dal- és tánccsoport" zeneszerzője lett. A reform és nyitás időszakában szüleit rehabilitálták, és visszahelyezték állásukba. Mielőtt harminc éves korában felvették volna az egyetemre, Ye Yanbin tizenkét éven keresztül alacsony társadalmi sorban élt. Még egyetemista volt, amikor más költőkkel, például Shu Tinggel és Gu Chenggel együtt felkérték, hogy vegyen részt a Költészet folyóirat által első alkalommal megrendezett Fiatal Költők Konferenciáján. A paraszti családok egész éves életét végigkísérő hosszú költeménye, a Fogadott anya 《干妈》nagy feltűnést keltett irodalmi körökben. A verssel elnyerte a Kínai Írószövetség 1979–80. évi Költészeti Díját, és a Kínai Írószövetség felvette tagjai közé. Ettől kezdve Ye Yanbin élete visszavonhatatlanul összefonódott a költészettel.
Első verseskötete, a Nem sajnálom, amit a Hunan Kiadó jelentetett meg, még csupán egy harmincnyolc oldalas vékony füzet volt, a Fogadott anya című hosszú verse is ebben jelent meg. A kötetet számos alkalommal újranyomták, összpéldányszáma meghaladta a negyvenezret. Második verseskötetének címe Duett《二重奏》, a Huacheng Kiadó adta ki 1985-ben. A kötet, amelynek fő témája az állandóan változó nagyváros, Peking, elnyerte a Kínai Írószövetség III. Új Kínai Versantológia Díját (a díjat a következő évben Lu Xun irodalmi díjra nevezték át). Ye Yanbin legújabb verseskötete, A szikla, amely repülni szeretne 《想飞的山岩》, a modern kínai vers megszületésének századik évfordulójáról emlékezik meg, a kötetet beválogatták a Chongqingban 2017-ben megjelent Az új vers klasszikusai sorozatba. A kötetben a költő legemblematikusabb verseit gyűjtötték össze az 1980-as évekből, amelyek az elmúlt harminc év során szinte klasszikussá váltak, és a költő munkásságát tanulmányozók számára kötelező olvasmányok. Lü Jin professzor, a Délnyugati Egyetem Modern Költészet Kutatóintézetének alapítója, neves tudós írta: "(Kínában) az új versnek három fő irányzata volt: a hazatérők, a homályos költészet és az újoncok. Az eltelt idő bebizonyította, hogy az újoncok költészete bizonyult a legnagyobb hatásúnak. Ya Yanbin költészete egyértelműen az újoncokhoz kötődik, ő az irányzat legkiemelkedőbb képviselője, verseinek a megértéshez ennek ismerete a kulcs.
Ye Yanbin, aki életének első felét nehéz körülmények között töltötte, életének második felét teljességgel a költészet szolgálatának szentelte, főszerkesztője volt a két legrangosabb kínai költészeti folyóiratnak, a Csillagok Költészeti Periodikának és a Költészetnek, valamint aktívan hozzájárult a költészet fejlődéséhez, bel- és külföldi népszerűsítéséhez.