ZH

ZHOU TAO / CSOU TAO / 周涛

Zhou Tao (周涛, pinyin hangsúlyjelekkel: Zhōu Tāo, népszerű magyar átírással: Csou Tao), férfi, korábban a Zhou Xiaotao (周小涛, pinyin hangsúlyjelekkel: Zhōu Xiǎotāo, népszerű magyar átírással: Csou Hsziao-tao) nevet használta. 1946. március 15-én született a Shanxi tartománybeli Lucheng megye Machang falujában. Jelenleg a Kínai Írószövetség tiszteletbeli bizottsági tagja, a Xinjiangi Irodalmi és Művészeti Szövetség és Írószövetség tiszteletbeli elnöke. Tizennégy évesen beválogatták a tartományi pingpongcsapatba hivatásos sportolónak, ahonnan egy év elteltével saját kezdeményezésre távozott. 1969-ben diplomázott a Xinjiangi Egyetem kínai szakán (itt ujgur nyelvet és irodalmat is tanult), 1979-ben kezdte el az irodalmi alkotómunkát, 1986-ban a Szent hegy 《神山》 című verseskötete elnyerte a II. Új Vers (Verseskötet) Díjat, 1990 után az esszéírás felé fordult, megjelent többek között A ritka madár 《稀世之鸟》, A nomádok Nagy Fala 《游牧长城》, az Egy ember és Xinjiang 《一个人和新疆》 című esszégyűjteménye, 1996-ban A kínai esszé gyöngyszemei ‒ Zhou Tao kötet 《中华散文珍藏本·周涛卷》 című esszégyűjteménye elnyerte az I. Lu Xun irodalmi díj esszédíját.

Zhou Tao egy a kortárs kultúra középpontjától távol eső magányos farkas, esszéi elsősorban az északnyugati határvidék életmódjának feldolgozásán alapulnak, feltárják és láthatóvá teszik a szélsőséges megpróbáltatások közötti élet ellenálló képességének törekvését a túlélésre és a fejlődésre, valódi nyugati szellemiséget közvetítenek, stílusukat tekintve fennköltek ugyanakkor hűvösek, impozánsak, belső jelentésük messzire mutat. Az erőteljes tollhasználat friss életerővel telítette meg a kínai prózát és hatalmasra bővítette annak terét. Ennek köszönhető, hogy munkásságát e szavakkal is illették már: "északon Yu (Yu Qiuyu), délen Zhou (Zhou Tao)", a két nagy esszéista. Az író, Zhu Sujin így értékeli Zhou Tao műveit: "Ahogy a versírástól az esszéírás felé fordul, olyan, mint mikor a folyó vize kiárad, csatornává alakul, majd egy tavat hoz létre."

Zhou Tao hosszú verse a Hegy, hegy, erdő, erdő 《山岳山岳，丛林丛林》 a kínai-vietnámi határvédelmi háború témáját dolgozza fel, és "irodalomtörténeti jelentőségű műnek" aposztrofálják. A nomádok Nagy Fala 《游牧长城》című százharmincezer kínai írásjegy terjedelmű hosszú esszéje Kína mezőgazdaságból élő és nomád népei közötti kétezer éves küzdelmet, és az integráció kulcskérdéseit tárgyalja, Feng Mu, híres író és irodalomkritikus e művet "csodálatos könyv"-nek tartja. A lovak, a Nagy Fal, a folyók és számos más egyéb természetben létező dolgok Zhou Tao esszéinek csak a kiindulópontját jelentik, az író ezeket megragadva fejezi ki a természetben létező dolgokkal kapcsolatos érzelmeit, megértését, valamint az élettel kapcsolatos tapasztalatait. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az "én" Zhou Tao esszéinek lehető legszándékosabban felszínre hozott alkotóeleme. Az élet megértésének kifejezése során Zhou Tao látómezeje meglehetősen széles, dolgok és emberek, emberek és nemzetek, nemzetek és történelem, felszín és belső által emeli ezt a fajta gondolkodást kulturális magaslatokba, úgy, hogy közben megjeleníti az élet értelmének keresésekor talált mélységet is.

Húszévnyi versírás után Zhou Tao az esszéírás felé fordult és harminc éven át esszéket írt, majd miután az esszéi már jelentős visszhangot váltottak ki, több mint hetvenéves korában ismét tett egy fordulatot, és megírt egy regényt. A Kortárscímű folyóirat 2018. évi 2. száma indította útjára a Nyugati utazásom története 《西行记》 című első regényét, amely egy Ji Shuteng nevű egyetemista diákról szól, aki önéletrajzírás formájában beszéli el, milyen volt megtapasztalni a határvidékre költözést, az ottani letelepedést, a sorsszerű változást és a lelki fejlődést. A mű tele van érzelmekkel, a szöveg jól formált és részletgazdag, egyedi módon ábrázolja a határvidék képét és az emberi élet pályáját.

Kortárs kínai írók adatbázisa

©CCTSS

©SERAPIS

Fotó: https://www.chinawriter.com.cn/n1/2016/1008/c405057-28758582.html