- LAO TENG / LAO TENG / 老藤
- LEI PINGYANG / LEJ PING-JANG /雷平阳
- LI CUNBAO / LI CUN-PAO / 李存葆
- LI ER / LI ER / 李洱
- LI GUANTONG / LI KUAN-TUNG / 李贯通
- LI GUOWEN / LI KUO-VEN / 李国文
- LI PEIFU / LI PEJ-FU / 李佩甫
- LI YING / LI JING / 李瑛
- LI YUANSHENG / LI JÜAN-SENG / 李元胜
- LIANG XIAOSHENG / LIANG HSZIAO-SENG / 梁晓声
- LIN BAI / LIN PAJ / 林白
- LIU CIXIN / LIU CE-HSZIN / 刘慈欣
- LIU JIANWEI / LIU CSIEN-VEJ / 柳建伟
- KEN, LIU / 劉肯
- LIU LIANGCHENG / LIU LIANG-CSENG / 刘亮程
- LIU QINGBANG / LIU CSING-PANG / 刘庆邦
- LIU XINGLONG / LIU HSZING-LUNG /刘醒龙
- LIU ZHENYUN / LIU CSEN-JÜN / 刘震云
- LU MIN / LU MIN / 鲁敏
- LI WEIPING / LU VEJ-PING / 卢卫平
- ...
LIU LIANGCHENG / LIU LIANG-CSENG / 刘亮程
Liu Liangcheng (刘亮程, pinyin hangsúlyjelekkel: Liú Liàngchéng, népszerű magyar átírással: Liu Liang-cseng), férfi, 1962 januárjában született egy Xinjiang tartománybeli kis faluban a Gurbantünggüt-sivatag szélén, homokviharok közepette a pusztában cseperedett fel. 2013-ban a Mori (Mulei) Kazak Autonóm Megyében lévő Caizigou faluba költözött, létrehozta a Mori Akadémiát, amelynek ő az igazgatója, emellett gazdálkodó és önmagát pallérozó életet él. Kezdetben verseket írt, verseskötete a Napozni a huangshaliangi ég alatt 《晒晒黄沙梁的太阳》. 1998-ban publikálta, az azóta híressé vált Egy ember faluja 《一个人的村庄》 című esszégyűjteményét, főbb művei még a Képzeletbeli föld 《虚土》 és a Lyukfúrás 《凿空》 című regények. Műveit a II. Feng Mu irodalmi díj Új Irodalmár díjával és a XVI. Baihua irodalmi díj esszédíjával ismerték el. Xinjiangban 《在新疆》 című esszégyűjteményét VI. Lu Xun irodalmi díjjal tüntették ki esszé kategóriában.
Liu Liangchenget "a 20. századi kínai esszé mesterének", "falusi filozófusnak" és "a természeti irodalom mesterének" tartják. Li Rui irodalomkritikus mondta róla: "Tényleg csodálkozom, hogy Liu a nagy pusztaságban, ahol csak homok hátán homok van, hogyan tudott ilyen mély tapasztalatokat szerezni az élet és a nyelv területén. E szeméttel teli, szellemet romlasztó, önmagát ismételgető sivatagban Liu esszéi olyan örömöt okoznak, mintha egy oázisba érkeztünk volna."
Mivel a faluban, ahol a gyermekkorát töltötte, több volt az állat, mint az ember, és a legnagyobb zajt, amit Liu Liangcheng hallott, a szél csapta, ezért a híres Egy ember faluja című művében rengeteg szél, állat, por és növény szerepel, és nagyon kevés ember. Az ember magánya és álmai azonban betöltik a pusztát. A könyvet a múlt század végén adták ki, és óriási visszhangja volt. A könyvben szereplő öt írást, mint például a Metsző fagyos szél 《寒风吹彻》, beválogattak a kínai egyetemek, középiskolák és általános iskolák tananyagába. A könyv húsz, a maga egymillió eladott példányszámával, az élen jár a könyvpiacon. Liu alkotásai közül különösen gazdag költői nyelvvel és képzelőerővel bíró írása a Képzeletbeli föld. A regény egy gyermekről szól, aki ötéves korában egyik reggel, ahogy kinyitja a szemét, meglát egy húszéves embert, aki éppen az ő fiatalkorát éli, majd egy ötvenévest, és egy hetvenévest, akik az ő közép- és öregkorát élik éppen ‒ az egész életét más falubeliek élték meg. A Képzeletbeli föld az ember mások által leélt életéről szól. Egyik álom követi a másikat, alvás és ébrenlét közötti határvonalak elmosódnak. Az ébrenlét lényegtelenebbé válik, és az álomban létezés felértékelődik. "Az álom feljebb emeli az eget, és kiszélesíti a földet."
Liu Liangcheng második regénye, a Lyukfúrás, amely 2009-ben jelent meg, és egy süket ember fülében lévő, "hangokkal teli" világról szól. Az ujgurok lakta Xinjiangban, a Tarim-medencében játszódik egy olajkutakkal és ipari fejlesztésekkel körülvett kis faluban, ahol már lerombolták az emberek régi életét, bár a kovácsműhelyből kiszűrődő kopácsolás hangja és a szamárbőgés kitartóan ellenállnak az idegen gépek robajának. A bányában a hallását elveszítő főhős az orvos tanácsát megfogadva gyógyulni tért vissza a faluba, hátha "a régi hangok visszahozzák a hallását." A falu és a körülötte lévő világ múltbéli és jelen hangjai a teljesen süket főhős révén visszaemlékezésekből rajzolódnak ki. A könyvet a megjelenés után a hongkongi Ázsia Hetilap az "év regényének" nevezte. A "kínai magányt ábrázoló regénynek" tartják.
Fotó: https://www.chinawriter.com.cn/n1/2018/0903/c405057-30266995.html