FAN XIAOQING / FAN HSZIAO-CSING / 范小青
Fan Xiaoqing (范小青, pinyin hangsúlyjelekkel: Fàn Xiàoqīng, népszerű magyar átírással: Fan Hsziao-csing), nő, családja Jiangsu tartomány Nantong városából származik, ő maga a Sanghajhoz tartozó Songjiang járásban született 1955 februárjában, majd 1958-ban szüleivel Suzhouba költözött. 1985-től főállású író a Jiangsu Tartományi Írószövetségben, jelenleg a Jiangsu Tartományi Írószövetség elnöke, a Kínai Írószövetség Országos Bizottságának a tagja, az Országos Politikai Tanácskozó Testület tagja. 1980-ban kezdett elbeszéléseket közölni, legelső novellája, az Éjjeli visszatérés 《夜归》 a Sanghaji Irodalom 《上海文学》 című folyóiratban jelent meg. Eddig megjelent műveinek terjedelme meghaladja a tízmillió írásjegyet. Húsz regényt publikált, A város arcai 《城市表情》 című regénye elnyerte az "Öt-Egy Program" X. országos díját. A város és a falu rövid története 《城乡简史》 című elbeszélése pedig elnyerte a IV. Lu Xun irodalmi díjat. Műveit számos nyelvre lefordították, megjelentek angol, francia, német, spanyol, japán, koreai és más nyelveken.
A szeretet, amelyet Fan Xiaoqing vidéki, falusi szereplői iránt érez kiolvasható a műveiből: alakjai jószívűségét, egyszerűségét és apró bölcsességeiket erős érzelmi töltettel ábrázolja. Mesterien jeleníti meg a kis mellékutcák népének emberi kapcsolatait és életük hétköznapi eseményeit. Finom és szelíd vonásokkal varázsolja elénk a kisemberek örömét és bánatát. Könyvei gyakran meglehetősen nagy időtávlatokat fognak át, a szereplők több korszakot is átélnek, mégsem találkozunk az úgynevezett "nagy narrációval" és jelentőségteljes, komoly témákkal. Fan Xiaoqing nem ír jelentős személyiségekről és világrengető nagy eseményekről, inkább egyszerű történeteken keresztül szeretné élményben részesíteni az olvasókat. Ez nemcsak az ő irodalmi ambíciója, de jellegzetes írói stílusa is, amely mellett következetesen kitart.
Wan Quanhe, a mezítlábas orvos 《赤脚医生万泉和》 című regényében hétköznapi mesélős stílusban, visszafogott humorral rajzolja meg a falusi "mezítlábas orvosok" alakját, az egyszerű, hétköznapi cselekményen keresztül föltárul a főszereplő lelkének őszinte, becsületes világa. Amikor a mezítlábas orvos a kulturális forradalom idején elveszti az állását, a fia, Wan Quanhe lép a helyébe. Hivatalosan sosem tanult orvoslást, de igyekszik helyt állni az apja helyett. Az évek során több doktorral is együtt dolgozik, de egyikük sem marad meg a faluban, és a végén egyedül marad. Az elbeszélésből elénk rajzolódik Wan Quanhe alakja, állhatatos személyisége, és az olvasás során egyetemes érvényű, örök emberi értékekkel szembesülünk. Az elbeszélés nem pusztán a vidéki életről szól, azt is egyértelműen bemutatja, hogy a parasztok mindig a létfenntartás legalsó szintjén küszködnek. Füstölő 《香火》 című elbeszélése egy fiúról szól, aki egy templomban füstölőket gyújt. Félig szerzetes, félig világi alkalmazott, és különleges történelmi időket él át a könyv lapjain. A földi hívságoktól eltávolodva szemléli a világot, amely tele van abszurd és mulatságos eseményekkel. Az elbeszélés a mindennapi életre fókuszál, távol a nagy történelmi eseményektől, humoros nyelvezetével úgy tűnik, dekonstruál, valójában azonban újjáépít. Fan Xiaoqing A nevem Wang Cun 《我的名字叫王村》 című műve szatirikus posztmodern regény. A történet látszólag egyszerűen, hétköznapian bontakozik ki, a felszín mögött azonban nagyon is különös és szórakoztató. A bonyolult cselekmény a főszereplő öccsének elűzéséről, majd az öcs utáni kutatásról szól. A történet során a szereplőknek kanyargós utat kell megtenniük, és rengeteg, emberek által támasztott nehézséggel kell megküzdeniük. A keresés során a főhős, és vele együtt az olvasó, számos gondolatébresztő tapasztalattal lesz gazdagabb.
Kortárs kínai írók adatbázisa
©CCTSS
©SERAPIS
Fotó: https://www.chinawriter.com.cn/n1/2019/0122/c403994-30583857.html