L

LI YING / LI JING / 李瑛

Li Ying (李瑛, pinyin hangsúlyjelekkel: Lǐ Yīng, népszerű magyar átírással: Li Jing), férfi, 1926 decemberében született Liaoning tartomány Jinzhou városában, családja a Hebei tartománybeli Fengrunból származik. A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg kulturális osztályának egykori vezetője, a Kínai Írószövetség elnökségének tagja. 1949-ben végzett a Pekingi Egyetem kínai irodalom szakán, majd belépett a Népi Felszabadító Hadseregbe. A Xinhua Hírügynökség központi tudósítójaként a 4. Hadseregben dolgozott. 1942-ben kezdte műveit publikálni. Évfolyamtársaival együtt 1944-ben kiadta a Zöld hajtások a városfal tövében 《石城底青苗》 című verseskötetet, 1948-ban pedig megjelent első önálló kötete, a Puska 《枪》. Az élet egy levél című 《生命是一片叶子》 verseskötete elnyerte az első Lu Xun irodalmi díjat vers kategóriában.

Li Yinget szokás a "hadsereg költőjének" nevezni, művészetének egyik jellemzője, hogy az egyszerű katonák mindennapi életéből vett jelenetekkel dicsőíti a katonák bátorságát és hűségét. Számos, erős érzelmi töltetű verset írt nemzetközi témákról is, amelyek közös háttere a különböző népek függetlenségi és felszabadítási harca. Linek különös érzéke van a nagy, fontos témák egyszerű, konkrét példákkal való megjelenítéséhez és érzékeltetéséhez. Hasonló érzékenységgel képes megragadni a természeti táj lényegét; általában végtelen, fenséges tájakat ábrázol, ragyogó és élénk képekben megfestve.

Én, a büszke fa 《我骄傲，我是一棵树》 című versében mondanivalóját egy fa "szájába" adja. Egy fát megszemélyesítve fejezi ki rendíthetetlenségét, életszeretetét és önzetlen, önfeláldozó szellemiségét. A fa a Sárga-folyó mellett áll, amely a kínai kultúra bölcsője, nemcsak képes felfogni a szelet, megvédelmezni homoktól, esőtől és hótól, hanem vigyáz a gyengékre, törődik a társadalommal, előnyös tulajdonságait a nép szolgálatába állítja. Bár elveszti "életét", de tüzelővé változva is utolsó melegét és fényét is a társadalomért áldozza. A fa érzéseiben valójában a költő saját érzései tükröződnek. Az én Kínám 《我的中国》 című műve hosszú lírai költemény, amely több mint háromezer-hatszáz sorból áll. A költő a saját felnőtté válására visszatekintve, a zűrzavaros kor eseményeit a versbe szőve, szenvedélyesen és hitelesen örökíti meg az országban végbement változásokat. Széles perspektívából, mélyreható éleslátással valóságos történelmi tablót tár elénk, amely a kulturális fejlődés örökíti meg. A jövővel szembesülve a költő így kiált fel: "Most pedig, együtt a napfényben / a századvég ablakán át ötven október tapasztalatával / tekintsünk a jövőbe." Januári gyász 《一月的哀思》.című versében a Zhou Enlai elhunyta után az országban uralkodó szomorú hangulatot örökíti meg, és azt, hogy az emberek a bánat ellenére tisztelettel őrzik az emlékét. A költő leírja a Peking utcáin az elhunyt miniszterelnököt utolsó útján elkísérő milliós tömeg látványát. A leírást Zhou Enlai-jal kapcsolatos, megindító emlékekkel szakítja meg, élénk képet festve az elhunyt nagyformátumú alakjáról. A költő a klasszikus kínai költészet eszközeit, mint az ismétlések és a szimmetria, kombinálja a filmekből ismert montázstechnikával, amivel a keménységet és a lágyságot egyaránt kifejező költői stílust hoz létre.

Li Ying késői verseit a természetes technika, a gördülékeny stílus jellemzi. A költő érzelmei feloldódnak versei hangulatában és képeiben, amelyek mélyek és rejtett értelműek, érzelmei visszafogottak és tartózkodóak, szívbe markolóak. Öt újabb versének közös mottója: "a lélek egy madár". A temetőben 《在墓园》 , Egy családtag távozása után 《亲人离去之后》, A lélek egy madár《灵魂是一只鸟》, Keresés《寻找》 és Mi a magány 《什么是孤独》című versei családtagjai távozása miatt érzett fájdalmát és gyászát fejezik ki.

Kortárs kínai írók adatbázisa

©CCTSS

©SERAPIS

Fotó: https://www.chinawriter.com.cn/shige/2016/2016-04-25/270728.html