F

FAN JIANJUN / FAN CSIEN-CSÜN / 樊健军

Fan Jianjun

Fan Jianjun (樊健军, pinyin hangsúlyjelekkel: Fán Jiànjūn, népszerű magyar átírással: Fan Csien-csün), férfi, 1970 márciusában született Jiangxi tartományban, a Jiujiang városához tartozó Xiushui megye Shangshan körzetének Wangqiao falván. A Kínai Írószövetség tagja. Kiskorában apai nagyapjának segített: kapáltak, vetettek, tűzifát árultak, és faszenet égettek. Felnőve egy aranybányában volt bányász, majd tanári végzettséget szerzett, és dolgozott tanárként, újságíróként, szerkesztett folyóiratot, valamint Shenzhenben alkalmi munkákat végzett. 2002-ben kezdett írni. 2011-ben a Lu Xun Irodalmi Akadémián képezte tovább magát, 2013-ban beválasztották a kanadai Richmond Közkönyvtár legnépszerűbb kínai nyelvű alkotókat felsoroló listájába. Legismertebb művei: az Aranyláz《诛金记》és a Barackvirág-viszketés《桃花痒》című regények, valamint az Életképek a zsilipről 《水门世相》, az Eladó virágok《有花出售》, az Üres szoba《空房子》 és A szamaritánus története《行善记》című elbeszélésgyűjtemények.

Fan Jianjun művei tematikailag igen sokszínűek, de írójuk jellegzetes, egyéni hangja összetéveszthetetlen. Gyakran ír a kaotikus városi élet és a megbízható, nyugodt vidéki létezés egyre erősödő ellentétéről. Műveiben a test és lélek, az ember és ember, a város és falu, a múlt és jelen között egyre szélesebb szakadékot ábrázolja. Remények és félelmek keresztezik egymást miközben szereplői a megállapodás és a talajvesztés közötti határvonalon egyensúlyoznak. Mindegyik műve a kiszámíthatatlan emberi természet makacs és következetes vizsgálata. Narrációja sajátosan felfedező, sőt a történetet nagyon erőteljes eszközökkel, hatásosan bontja ki, a részletek fokozatosan, egymásra épülve jelennek meg, ami az olvasó érdeklődését és izgalmát folyamatosan fenntartja. Történeteinek hátterében mindig ott áll a korra jellemző abszurditás, nyugtalanság és meghasonlottság, ami egy plusz érzelmi dimenziót ad műveinek. Fan Jianjun regényei elnyerték a híres író, Su Tong elismerését is.

Aranyláz című regényében modern elbeszélői perspektívából mesél el egy arannyal és gazdagsággal kapcsolatos abszurd történetet. A szokások és a konfuciánus szabályok mindent áthatnak, keverednek és ütköznek egymással, s megrázóan szembesülünk az emberi természet valódi arcával. A mű alaposan és részletesen feltárja az arany szerepének történeti változásait, és kritikus szemlélettel mutatja be, hogy az arany, vagyonná válásának folyamata során hogyan torzítja el az emberek életét. Ezen keresztül mutatja meg, milyen fájdalmas és emberpróbáló események során veheti valaki a kezébe a saját sorsát. A mű több szempontból és több szinten bemutatja jelen társadalmunk mentalitását. Az Életképek a zsiliprőlcímű novellafüzérében egy kis falu egyszerű, marginális helyzetű lakóinak, a "húsevőknek" és a "növényevőknek" az életéről mesél, a legkülönfélébb típusú és foglalkozású karaktereket egy faluba helyezve. Első olvasatra a mindennapi életről szólnak az írások, valójában a kínai falusi társadalom erkölcsi hagyományairól van szó. Amint ezek az erkölcsi szabályok életbölcsességgé kristályosodnak, az egész kínai társadalom erkölcsi rendszerére is hatással vannak. Az Üres szoba című elbeszélésgyűjteményben női szemszögből láttatja az eseményeket, a történetekben a küzdő, jelentéktelen lelkekre fókuszál. Érzékenyen, finom részletekben ragadja meg a szereplők minden apró rezdülését, és ezáltal érzékelteti érzelmeiket, bánatukat és örömüket, belső elhagyatottságukat és vigasztalanságukat. Az emberi természet mélységeit és napfényes oldalát egyaránt feltárja, amit a modern korunk szellemiségéről való elmélkedéssel és vizsgálattal kapcsol össze.

2017-ben Fan Jianjun A fehér inges ámbráscet 《穿白衬衫的抹香鲸》című elbeszélésével elnyerte a Kínai Írószövetség Válogatott elbeszélések című folyóiratának 2017. évi Wang Zengqi irodalmi díját elbeszélés kategóriában, ugyanakkor, amikor Mo Yan is részesült az elismerésben. A novella bravúrosan közelít az egyszerűség és összetettség ellentétéhez, központi motívuma a titkolózás. A gyerekkori tapasztalatok aprólékos ábrázolása és a mű őszinte, szomorú alaphangja még egy további, szimbolikus szinttel szélesíti a mű értelmezési tartományát. Ez nemcsak az elbeszélés minőségét erősíti, hanem Fan Jianjun kitűnő mesterségbeli tudására és kísérletező szellemére is újabb bizonyság.