MO YAN / MO JEN / 莫言
"Itt az ideje, hogy visszaülhessek az íróasztalomhoz alkotni"
szerző: Zombory Klára
Panoráma - Kína a világban, a világ Kínában, 2014. I. (összevont 20. szám), 16-17.o.
Több mint egy év telt el azóta, hogy a Svéd Akadémia kihirdette Mo Yan (Guan Moye) nevét, mint a 2012-es irodalmi Nobel-díj győztesét, amit kitörő lelkesedéssel fogadott a kínai közvélemény és a hivatalos vezetés egyaránt, hiszen Mo Yan Nobel-díja tulajdonképpen az első "igazi kínai díj" a legrangosabb irodalmi kitüntetés több mint egy évszázados történetében. Gao Xingjian (2000-es Nobel-díj) a díj odaítélésekor már több mint egy évtizede Franciaországban élt és alkotott, míg az amerikai misszionárius családból származó írónő, Pearl S. Buck (1938-as Nobel-díj) csupán annyiban tekinthető "kínainak", hogy három hónapos korától élete java részét Kínában töltötte, hamarabb beszélt kínaiul, mint angolul, és világhírű művei zöme Kínát, a kínai vidéket ábrázolja.
Az elmúlt egy év eredménye, hogy most már Magyarországon - ahol amúgy a kortárs kínai irodalmi alkotásokkal és kortárs szerzőkkel kapcsolatos írásokkal sajnos csak igen-igen elvétve találkozhat az érdeklődő - sem cseng ismeretlenül a neve, és viszonylag széles körben vált ismertté az életével és alkotásaival kapcsolatos számos információ is. Például, hogy a Mo Yan, a Moyehez hangzásban közel álló írói álnév, aminek jelentése, "Ne szólj!", s hogy ez a névválasztás a gyerekkoráig nyúlik vissza, amikor is a kínai történelem viszontagságos időszakai alatt egy-egy helytelen kifejezéssel, fölösleges locsogással nem csupán magát, de a családját és ismerőseit is bajba sodorhatta az ember, így jobb tanácsot nem is adhatott egy szülő a gyerekének: "Ne szólj!". De mint ahogy egy nyilatkozatából kiderül, egyfajta emlékeztetőnek is szánta önmagának, hogy egy író inkább írjon, semmint beszéljen. Bekerültek a köztudatba "új" esztétikai és irodalomelméleti kifejezések is, mint például a "hallucinatorikus realizmus" - a mágikus realizmus kínai változata, a népmeséket, legendákat, történelmet és a jelent egymásra vetítő, az idősíkokkal játszó, egyéni és újszerű narráció -, amellyel a Svéd Akadémia műveinek stílusát jellemezte; valamint a nyolcvanas években Kínában felbukkanó "gyökérkeresők" irányzata - az írók a nép, az ország és a kultúra "gyökereihez" visszanyúlva igyekeztek magyarázatot találni a jelen kérdéseire -, amelyhez Mo Yan korai műveit szokták sorolni. Ma már sokan a nevéhez tudják kötni a Magyarországon is bemutatott Zhang Yimou (rendező) és Gong Li (főszereplő) nevével fémjelzett, Arany Medve-díjas gyönyörű képi megjelenítésű filmet, a Vörös cirokmezőt is, amely Mo Yan monumentális családregényének, A vörös cirok nemzetségének filmadaptációja. Jelenleg Kínában tévésorozatot is forgatnak a műből. Múlt év novemberétől pedig végre magyarul is olvasható a Noran Libro könyvkiadó gondozásában megjelent regénye, a Szeszföld (Kalmár Éva fordítása), amelyet hamarosan újabb regénye, a Békák követi (Zombory Klára fordításában). Kínában és a nagyvilágban ezalatt az egy év alatt a korábban közszerepléstől visszahúzódó, és a "szupersztárságot" több nyilatkozatában elutasító Mo Yan folytonosan interjúkat ad, konferenciák és könyvbemutatók állandó díszvendége, reagál a díja, a politikai és társadalmi szerepvállalása körül kialakult polémiákra, a töméntelen rajongói megkeresésre, új pozíciókat tölt be, például kinevezték a Pekingi Tanárképző Egyetem (Beijing Shifan Daxue) professzorának, valamint ugyanott, a nemrég létrehozott Nemzetközi Íróközpont elnökének. A hivatalos kultúrpolitika érthetően Mo Yan nevével és személyével igyekszik népszerűsíteni a kínai irodalmat Kínában és a nagyvilágban egyaránt, de az átlagemberek körében is valóságos kultusz alakult ki körülötte. A Nobel-díj kihirdetése után könyvei órák alatt elfogytak a boltokból, rajongói fórumok százai jöttek létre, és szülőfaluja, a Shandong tartományban található Gaomi mára már-már zarándokhellyé vált. Újságírók rohamozták meg a kilencvenéves édesapját és idős nénikéjét (akiről a Békák című regény főhősét formázta), s legfanatikusabb rajongói egy-egy csipetnyi földet, házból kivájt darabkákat visznek magukkal ereklyeként. Gaomiban egész iparág épült Mo Yanre, csoportos turistautakat szerveznek a környékre, folyamatosan forgatják az új tévésorozatot a regényéből, s hogy a filmen az "eredeti" állapotok köszönjenek vissza, több mint kétszáz hektáron újratelepítették a cirkot, amire már megvannak a felvásárlók is a szesziparból (a Szeszföldből bőségesen meríthetnek ötleteket a feldolgozáshoz és az italok elnevezéséhez).
Mo Yan egy Pekingben tartott konferencián a következő nyilatkozatot tette: "Itt az ideje, hogy visszaülhessek az íróasztalomhoz alkotni... Változatlanul egy átlagos állampolgárnak tartom magam, aki ír. Jó művek alkotása az én feladatom, ezzel adhatom a legtöbbet a társadalomnak." Udvariasan, de erélyesen megkérte a tudományos köröket és a rajongókat, hogy hagyják dolgozni. Mert valóban, mint ahogy a Svéd Akadémián tartott díjátadó ceremónián vallotta magáról, ő elsősorban "mesemondó", akinek a száraz életrajzi adatok mellett - 1955-ben született Gaomiban, 11 éves korában kénytelen volt félbehagyni az iskolát, földeken, majd gyárban dolgozott, 22 évesen lépett be a seregbe, ahol írói tehetségére felfigyeltek, majd felnőtt fejjel elvégezte a Pekingi Tanárképző Egyetem irodalmi szakát, 1981-ben jelent meg első novellája, majd 1987-ben nagy sikerű regénye, A vörös cirok nemzetsége - még az élete is, különösképpen a gyerekkora, mint valami fordulatos, izgalmas kalandregény bontakozik ki nyilatkozataiból és önéletrajzi írásaiból. S nemcsak az életrajza olyan, mint a fikció, de az írásaiban is gyakran jelennek meg életrajzi elemek (mint például az "egykepolitika" irányelvét követve a gyermekét elvetető katona alakja a Békákban; gyermekkorának számos momentuma, amely gyakran az éhséggel, magánnyal kapcsolatos stb.), s a szülőföldje, Gaomi is számos regényének szolgál színteréül (A vörös cirok nemzetség, Életre-halálra fáradtan, Békák stb.).
Mo Yan már a Nobel-díj előtt is az idegen nyelveken egyik legjobban reprezentált kortárs kínai író volt. Az amerikai Howard Goldblatt, az angol nyelvterület talán legnevesebb, kortárs műveket fordító sinológusa például már a kilencvenes évektől fordítja Mo Yan műveit, összesen kilenc könyvét jelentette meg. A Békák németül, spanyolul, franciául, hollandul, koreaiul, sőt más nyelvek mellett már albánul is megjelent. Mo Yan még a Nobel-díjkiosztó bankettjén is köszönetet mondott fordítóinak, de előtte és azóta is számos fórumon és konferencián hangsúlyozza a műfordítás fontosságát. 2012 nyarán a Kínai Írószövetség meghívására én is részt vehettem egy Pekingben rendezett nemzetközi műfordítói találkozón, ahol több más kitűnő kínai író mellett Mo Yant is személyesen megismerhettem. Mint már említettem, végre magyarul is olvasható a Szeszföld, Mo Yan talán legszofisztikáltabb szatírája. A könyvet érdekes tanulmány, a fordító jegyzete zárja, amelyben felmerül a kérdés, hogy vajon le lehet-e egyáltalán fordítani idegen nyelvekre Mo Yant, és általában a kínai műveket. Kalmár Éva mindenesetre remek munkát végzett, és hihetetlen nyelvi leleményességről tanúbizonyságot téve adja vissza a regény tapintható, szagolható, képekben és áthallásokban, szólásokban és szójátékokban gazdag, több stílusban íródott világát.
Hadd zárjam Mo Yan egy mondatával
az író elmúlt egy évének taglalását:
"Minden, amit el kell mondanom, megtalálható az írásaimban", merüljünk hát
el az írásaiban, jó olvasást kívánok!
Forrás: https://hungarian.cri.cn/other/magazine/panorama1401.pdf 16-17.o.
szerkesztés alatt...
Magyarul megjelent művei:
- MO YAN: Élni és halni végkimerülésig (regény), ford. Kiss Marcell, Noran Libro, 2020
- MO YAN: Békák (regény), ford. Zombory Klára, Noran Libro, 2014
- MO YAN: Szeszföld (regény), ford. Kalmár Éva, Noran Libro, 2013
- MO YAN: Öreganyám metszőfoga (novella), ford. Major Kornélia, In: Nagyvilág, LVIII. évfolyam 2.szám, 2013. február
- MO YAN: Piros kanapé (novella), ford. Barta Erika, In: Nagyvilág, LVIII. évfolyam 2.szám, 2013. február
- MO YAN: Őszi víz (novella), ford. Zombory Klára, In: Nagyvilág, LVIII. évfolyam 2.szám, 2013. február
- MO YAN: Húsgyermek (részlet a Szeszföld c. regényből), ford. Kalmár Éva, In: Nagyvilág, 2012. december
- MO JEN: A víz a jó ital lelke (esszé), ford. Kalmár Éva, liter@, 2012.10.19.
- MO YAN: Az éneklő fal (novella), ford. Salát Gergely, In: Műhely, XXXIX.évfolyam 5-6.szám, 2016.
Recenziók | Kritikák:
- Olvasni végkimerülésig. dunszt.sk. szerző: Demény Péter. 2021.07.27.
- Mo Yan sorsszerű újjászületései. 1749.hu. szerző: Kis Marcell. 2020.05.05.
https://1749.hu/fuggo/essze/mo-yan-sorsszeru-ujjaszuletesei-1.html
- Véremmel kötődöm hozzád, szülőföldem (Mo Yan: Élni és meghalni végkimerülésig). 1749.hu. szerző: Kenéz Janka. 2021.07.13.
- Mo Yan: Békák. ekultura.hu. szerző: Bak Róbert. 2015. 02. 14.
https://ekultura.hu/2015/02/14/mo-yan-bekak
Mo Yan: Békák. Könyvkultúra Magazin. n.n.
https://www.kello.hu/magazine/konyvujdonsagok/tudomany/3000237919-mo-yan-1955--bekak
- Kínai posztmodern - Mo Yan: Szeszföld. filmtekercs.hu. szerző: Keller Mirella. 2014. 06. 23.
https://www.filmtekercs.hu/magazin/mo-yan-szeszfold
- Mo Yan: Szeszföld. ekultura.hu. szerző: Turán Beatrix. 2013. 12. 20.
https://ekultura.hu/2013/12/20/mo-yan-szeszfold
- Mo Jen: Szeszföld. litera.hu. szerző: Kalmár Éva. 2013. 11. 13.
https://litera.hu/irodalom/konyvajanlo/mo-jen-szeszfold.html
- Utazás Szeszföldre. szerző: Laik Eszter. Könyvhét 2013. XVII. évfolyam 4. szám, 235.
https://könyvhét.hu/magyar/menupontok/felso-almenusor/archivum/2013/xvii-evfolyam-4-szam
- A szürrealitás mezsgyéjén Kínában. kultura.hu. n.n. 2013. 11. 15.
https://kultura.hu/szurrealitas-mezsgyejen/
- Rendhagyó recenzió - Mo Yan: Szeszföld; Beszélgetés a fordítóval, Kalmár Évával. szerző: Lukács Laura. Nagyvilág 2014. LIX. évfolyam 9.szám 1089-1096. (a cikk térítés ellenében olvasható)
Cikkek | Tanulmányok:
- "Itt az ideje, hogy visszaülhessek az íróasztalomhoz alkotni". szerző: Zombory Klára. Panoráma - Kína a világban, a világ Kínában. 2014. 1. évfolyam 20.szám, 16-17.
https://hungarian.cri.cn/other/magazine/panorama1401.pdf
- Mo Jen - Az író, aki az igazat írja. litera.hu. szerző: Kalmár Éva. 2012.10.19.
https://litera.hu/hirek/mo-jen-az-iro-aki-az-igazat-irja.html
- Mit kell tudni Mo Jenről? litera.hu. n.n. 2012.10.11.
https://litera.hu/hirek/mit-kell-tudni-mo-jenrol.html
- Mo Jen nyerte a 2012-es Nobel-díjat. litera.hu. n.n. 2012.10.11.
https://litera.hu/hirek/nezze-eloben-a-nobel-bejelentest.html
- Mo Yan, a hallucinatorikus realista - Interjú Zombory Klára műfordítóval. szerző: Maráczi Fanni. Konfuciusz Krónika 2014. 8. évfolyam 12-13.
https://www.konfuciuszintezet.hu/letoltesek/pdf/Konfuciusz_Kronika_2014_1-2.pdf
- Mo Yan, a kínai Nobel-díjas szerző. szerző: Salát Gergely. Műhely 2016. 39. évfolyam 5-6. szám 10.o.
https://epa.oszk.hu/02900/02978/00071/pdf/EPA02978_muhely_2016_5-6_010.pdf
- feltöltés alatt...
Olvass bele!
- MO YAN: Élni és halni végkimerülésig (részlet). litera.hu. 2021.03.04.
https://litera.hu/irodalom/konyvajanlo/mo-yan-elni-es-halni-vegkimerulesig-reszlet.html
- MO YAN: Öreganyám metszőfoga (teljes szöveg), Piros kanapé (teljes szöveg), Őszi víz (teljes szöveg). Nagyvilág, 2013. LVIII. évfolyam 2. szám
- MO JEN: A víz a jó ital lelke (teljes szöveg). litera.hu. 2012.10.19.
https://litera.hu/irodalom/elso-kozles/mo-jen-a-viz-a-jo-ital-lelke.html
- MO YAN: Telt keblek és széles csípő (teljes szöveg). felonline.hu. 2014.08.13.
https://felonline.hu/2014/08/23/mo-jen-mo-yan-telt-keblek-es-szeles-csipo-1/
- MO YAN: Az éneklő fal (teljes szöveg). Műhely, 39.évfolyam 5-6.szám. 2016.
https://epa.oszk.hu/02900/02978/00071/pdf/EPA02978_muhely_2016_5-6_005-009.pdf