- LAO TENG / LAO TENG / 老藤
- LEI PINGYANG / LEJ PING-JANG /雷平阳
- LI CUNBAO / LI CUN-PAO / 李存葆
- LI ER / LI ER / 李洱
- LI GUANTONG / LI KUAN-TUNG / 李贯通
- LI GUOWEN / LI KUO-VEN / 李国文
- LI PEIFU / LI PEJ-FU / 李佩甫
- LI YING / LI JING / 李瑛
- LI YUANSHENG / LI JÜAN-SENG / 李元胜
- LIANG XIAOSHENG / LIANG HSZIAO-SENG / 梁晓声
- LIN BAI / LIN PAJ / 林白
- LIU CIXIN / LIU CE-HSZIN / 刘慈欣
- LIU JIANWEI / LIU CSIEN-VEJ / 柳建伟
- KEN, LIU / 劉肯
- LIU LIANGCHENG / LIU LIANG-CSENG / 刘亮程
- LIU QINGBANG / LIU CSING-PANG / 刘庆邦
- LIU XINGLONG / LIU HSZING-LUNG /刘醒龙
- LIU ZHENYUN / LIU CSEN-JÜN / 刘震云
- LU MIN / LU MIN / 鲁敏
- LU NEI / LU NEJ / 路内
- LU WEIPING / LU VEJ-PING / 卢卫平
- ...
LU MIN / LU MIN / 鲁敏
Lu Min (鲁敏, pinyin hangsúlyjelekkel: Lǔ Mǐn, népszerű magyar átírással: Lu Min)
1973. október 5-én született Jiangsu tartományban, Dongtaiban. Vidéken nőtt fel, édesanyja tanító, édesapja mérnök. Tizennyolc éves korától dolgozott: postai alkalmazottként, titkárnőként, céges tervezőként, riporterként és köztisztviselőként. Huszonöt évesen kezdett el írni, inspirációját a változatos munkatapasztalatából merítette. Jelenleg a Jiangsu Tartományi Írószövetség alelnöke, Nanjingban (Nanking) él.
Lu Min elnyerte a Népi Irodalom díját, az első, kétévenként kiosztásra kerülő regénydíjat, a Válogatott Elbeszélések díját, valamint a Népi Irodalom folyóirat beválogatta a "TOP 20 jövő mesterei" közé. 2010-ben Bankett 《伴宴》 című novellája elnyerte a Lu Xun irodalmi díjat. Kézbesíthetetlen szerelem 《此情无法投递》 című regényét angolul a Simon & Schuster Inc. adta ki 2016-ban, s készül az arab és a török fordítása is. [Yu-Barta Erika ford., Noran Libro, 2023.] A Hatfős vacsora 《六人晚餐》 c. regényét svéd és török nyelvre fordítják, számos novelláját pedig már lefordították németre, franciára, japánra, oroszra, angolra, spanyolra, olaszra, arabra, koreaira stb.
Lu Min tisztelettel fordul a kínai irodalmi hagyomány felé, de műveit áthatja a modernség és a kísérletező kedv. Az irodalomkritikusok szerint "a kínai fikció élvonalában áll", a '70-es évek nemzedékének egyik legjelesebb képviselője. Műveiben a mai kínai emberek mentális és fizikai állapotát mutatja be, az élethelyzetek metszeteit nagyítóval vizsgálja, sőt alkalmanként drámaian el is túlozza a képet, hogy a jelen hatalmas változásokkal teli korában tökéletes diagnózist kapjuk az emberi lélek problémáiról. A kor kisembereinek visszafogott, de makacsul őrzött álmaira koncentrál, valamint rendkívüli érzékenységgel ábrázolja a nők fejlődésének és nehéz helyzetének, aggodalmainak és változásainak a sajátos tapasztalását.
A Hatfős vacsora című regénye egy városi földalatti vezeték robbanása köré felépítve két csonka család hat szereplőjének összejövetelét, majd elválását írja le. Humoros, játékos nyelvezettel ír a sebesen fejlődő városban élő modern ember harcairól, ahogy keserű és fájdalmas körülmények között küszködnek a jobb életért. E küzdelem egyre durvább és hevesebb, akár a gazé, hogy életben maradjon, végül pedig odáig vezet, hogy a szereplőknek egyetlen vágya marad, egy egyszerű, csendes, családi körben elköltött vacsora. A Hatfős vacsora egyfajta biztatás és jókívánság a nagyszámú "kudarcot vallott" embernek. A regényből készült, azonos című film elnyerte a Festival de Cinéma Chinois de Paris zsűrijének a díját.
A Szökés a Holdra 《奔月》 című regény egy olyan nő története, aki megrendezi a saját eltűnését. Miután búcsú nélkül elmegy, a keresésére indulnak, valamint szárnyra kapnak az eltűnése körül keringő találgatások: a "párnabarátok" és a kedvese, a főnökei és a beosztottjai, a baráti kör érzései az intimitástól a közömbösségen keresztül a teljes elidegenedésig. Mindeközben Xiaoliu névtelenül és arctalanul, szabadon megtapasztalja a spontán, új életét.
A Kézbesíthetetlen szerelem egy tragikus szerelmi történet, melynek a '80-as évek Kínájának a "Keményen lesújtunk" bűnözésellenes kampány szolgáltatja a hátteret. Harminc évvel ezelőtt a tizenkilenc éves egyetemista, Danqing karácsonyi partit szervez. Az összejövetelen megismerkedik Sijiával, de a kamaszszerelem és egyesülés öröme tragédiába torkollik: Danqinget "huliganizmusért" elítélik és kivégzik, Sijiát pedig "bajkeverőnek" bélyegzik, és az egész hátralévő életét ezzel a begyógyíthatatlan sebbel kell leélnie.
Magyarul megjelent művei:
- LU MIN: Kézbesíthetetlen szerelem. Yu-Barta Erika ford, Noran Libro, 2023.
Recenziók | Kritikák:
Élet helyett (Lu Min: Kézbesíthetetlen szerelem). Szerző: Salát Gergely. 1749.hu, 2023. 05. 09.
Olvass bele!
Lu Min (鲁敏): Kézbesíthetetlen szerelem《此情无法投递》
Fordította: Yu-Barta Erika, Noran Libro, 2023
/Részlet a regényből/
Sijia a saját életével kapcsolatban általában feltalálta magát, nem volt szüksége, hogy erről másokkal beszéljen. Az "erőszakesztétikával" való együttélést illetően azonban kissé elbizonytalanodott. Ezért úgy döntött, hogy elmegy a mostohaapjához.
Aznap, miután megmutatta a "tetovált testét", és látta, hogy Sijia nem csak ettől, hanem a tőle kapott bizalomtól is megrémült, "erőszakesztétika" gyorsan felvetette, hogy költözzenek össze, és éljenek együtt. Nagylelkűen és világosan beszélt, gazdasági, kényelmi és társasági szempontból, ami első hallásra olyan egyszerűen hangzott, mintha két egyetemista diáklány összeköltözéséről lenne szó... Sijia azonban tisztában volt azzal, hogy ez az "együttélés" más lenne, mintha egy diáklánnyal lakna együtt, az ő esetükben ez gyakorlatilag a test és a lélek egységét jelentené, és ha ebbe belemegy, akkor hogyan fordulhatna vissza?
Tudat alatt jutott eszébe, hogy hazamegy. Lelkileg volt erre szüksége, erre a szokásos eljárásra, hogy a családjával beszéljen. De valójában maga is tudta, hogy az "erőszakesztétikával" történt dolgokról egy szót sem fog szólni senkinek, arról nem is beszélve, hogy hol van az ő családja? A mostohaapja egyedül élt, az anyjával meg a "kis fekete csokornyakkendőssel" ritkán találkoztak... Akkor már jobb a mostohaapja, aki amióta elvált, egyre kevesebbet beszélt, mintha minden egyes szavát hússá akarta volna változtatni, amit végülis Sijia egészen megkedvelt. Különben meg, ez az eljárás csak annyit jelent, hogy üldögél egy kicsit a mostohaapja által készített húsleves illatában, a hatalmas teste leple alatt, és ezzel le is van tudva a dolog.
A következő napra esett a választása, ugyanis "erőszakesztétika" tetoválásszerű hegei folyton ott lebegtek a szeme előtt, és az "együtt lakás" kérdése is nyomasztotta, ami miatt meg napközben nem tudott aludni, ezért délben felkelt, és eldöntötte, hogy "hazamegy" látogatóba.
Délidőben a katonai lakónegyed területén minden épület, az átjárók és a folyosók nagyon csendesek, és minden makulátlan tiszta, mint egy szokatlan álomban. Sijiát furcsa hangulat kerítette hatalmába, és úgy tűnt a számára, hogy délben meglátogatni a mostohaapját nagyon rossz döntés. Sijia habozott, és vissza akart fordulni, de eszébe jutott, hogy már vagy két-három hónapja nem látogatta meg a mostohaapját. Oh, persze, ami elmúlt, az elmúlt.
Sijia becsöngetett, de nem jött válasz, talán szundikál a mostohaapja. Sijia elővette a saját kulcsát, és kinyitotta az ajtót. A lakás is csendes és üres volt. Bekukucskált a mostohaapja szobájába, és bizony, a férfi az ágyon aludt, paplannal szépen betakarva, ruhája az ágy előtt hevert.
Ne szólj neki - valójában csak egy kicsit üldögélni akart, csak szüksége volt a hazamenésnek erre a cselekvésére. A nappaliban a régi kanapéra ült le, amióta az eszét tudta, itt volt ez a kanapé, rugózása ugyan már erejét vesztette, és ha ráült, mindig olyan érzése volt, mintha a földre esne, de Sijia nagyon szerette ezt az érzést. Most is belezuhant, és miközben körbenézett, önmagán és "erőszakesztétikán" gondolkodott.
A lakás valamennyi részében megmutatkozott az egyedül élő idős ember rendetlensége és tetszőlegessége - egy kis teázóasztalon borotva, távirányító, teásdoboz, vécépapír, leveses kanál, fél tucat megpuhult banán és egyéb dolgok. Meg a régimódi lapozós naptár, amit mostohaapja szeretett, Sijia amint meglátta, hogy két nappal ezelőtti dátumnál jár, rögtön letépett két oldalt.
De amint a tépő mozdulatot befejezte, Sijia hirtelen úgy érezte, hogy valami nincs rendben - a naptáron a mostohaapjának minden este, lefekvés előtt át kellett hajtani egy lapot, hogy be tudja fejezni a napot, Sijia soha nem látta, hogy elfelejtette volna. Hogy hogy most két lapot is ott felejtett?
Sijia beleszagolt a levegőbe, furcsa, hogy hogy nem érzi a hús és a zöldség ismerős illatát? Régebben, valahányszor hazajött, a mostohaapja ha nem éppen főzött, akkor főzni készült, egyszóval mindig érezni lehetett a hús markáns és a zöldségek könnyű illatát, melyek elválaszthatatlanok voltak a mostohaapától, ez az otthon jellegzetes illata... Ma délben azonban, éppen ellenkezőleg, Sjiia valami más szagot érzett, ami számára leírhatatlan volt, és nem volt olyan jó, hanem mintha valami megromlott volna, vagy megrohadt volna.
Illetve... Amióta az utóbbi években meghízott, a mostohaapja mindig horkolt, amikor aludt, és minél kövérebb lett, annál hangosabban, hogy az ember szinte beleremegett, az a hang az egész lakást betöltötte. Most viszont, túl nagy csend van!
Sijia berohant a mostohaapja szobájába, az ágya elé, de megbotlott az ágy előtt heverő ruhákban, és elesett. Amikor felnézett, a párnája előtt egy kupac hányást vett észre, ami már majdnem megszáradt. Sijia kinyújtotta a kezét, hogy meglökje mostohaapját, de amit megérintett, az egy merev test volt.
A mostohaapa, aki Sijia lánykorának szerelme és igazi hozzátartozója volt, két nappal ezelőtt, éjjel, kövér lélegzésében hirtelen megszűnt létezni.
Sijia lassan felállt, és kijött a mostohaapja szobájából, léptei lebegtek, mintha a Holdon járna... Körbenézett a fényes, csendes délidőben, és a pici, ismerős lakás lassan olyan lett, mint egy utca az éjszakában, üres és sötét, óriási huzat támadt, ami süvítve cibálta az embert, s mindenféle dolgot magával rántott, de nem falevelet, homokot vagy kavicsot, hanem egy-egy darabot a régi időkből: a mostohaapa a haját fonja; izombújócskát játszanak; ő és a mostohaapja kergetőznek éjjel az utcán; a mostohaapja feltakarítja a másnapos hányását; a vázlatrajz, amelyet mostohaapja a párnája mellé tett az esküvője előtti este... Sijia a keze ügyébe eső dolgokba kapaszkodva visszatántorgott a kanapéhoz és lerogyott, nézte a dühöngő szélbentáncoló múltat, és tudta, hogy amint a vihar elvonul, ez a család már csak névleg fog létezni... Hadd nézzem még! Minden részletében, minden képet, állj meg kicsit, ne menj még, hadd menjek vissza a gyerekkorba, a kamaszkorba, abba az életbe, amikor a mostohaapámmal éltem, vissza a tizennyolc éves korom előtti időbe......
Az idő lassan vánszorgott, Sijia ült a kanapén... Az ablakon kívül alkonyodott, a mostohaapja testének szaga olyan émelyítő volt, mint a duriáné. Az udvarról lassan emberi hangok kezdtek beszűrődni... Sijiát mintha megbabonázták volna, képtelen volt megmozdulni, és még ha hosszú éjszaka jött is volna, inkább belefulladt volna, ennyi egy élet...
Forrás:
A fordító online MKBT-KLUB bemutatkozó oldalán (Magyar-Kínai Baráti Társaság honlapja): https://mkbt.webnode.hu/yu-barta-erika-mkbtklub/
Könyvborítók:
