DA XIE / TA HSZIE / 大解
Da Xie (大解, pinyin hangsúlyjelekkel: Dà Xiè, népszerű magyar átírással: Ta Hszie), korábbi nevén Xie Wen'ge (解文阁, pinyin hangsúlyjelekkel: Xiè Wén'gé, népszerű magyar átírással: Hszie Ven-ko), férfi, 1957 júniusában született Kína Hebei tartományának Qinglong megyéjében. Korábban a Költészet Istene c. havi folyóirat főszerkesztő-helyettese, jelenleg a Hebei Tartományi Írószövetség alelnöke. Miután 1973-ban befejezte a középiskolai tanulmányait, visszatért vidékre, hogy gazdálkodóként dolgozzon. Ugyanabban az időszakban a falubéli ifjú társaival közösen Palánta címmel irodalmi folyóiratot alapított (a IV. lapszám kiadása után megszűnt). 1979-ben végzett a Qinghua Egyetem Hidraulikai Mérnök Tanszékén. Pályafutását vízgazdálkodási technológia területén kezdte, később váltott át az írásra. Az Elégia 《悲歌》című tizenhatezer soros elbeszélő költeménye megjelenését követően pályatársai a művet "a Kelet Genezise epikájaként" üdvözölték. A helyi sajátosságokat magán hordozó, úttörő jellegű mesegyűjteményét, A bolond meséit《傻子寓言》 "az abszurditáson túl az ostobaság felé haladó" műként aposztrofálták. A 2014-ben publikált Személyes történetem 《个人史》 verseskötete elnyerte a Lu Xun irodalmi díjat.
Da Xie novellái, versei és meséi egytől egyig szürreális jegyeket hordoznak magukon. Hitvallása a következő: "Nem az a célom, hogy a valóság és a nyelv illuzórikus hátterében tisztázzam a kitalációt, sőt inkább elmélyíteni és erősíteni kívánom, mert maga a fikció is a valóság olyan dimenziója, amely a világ multidimenzionalitását és gazdagságát alkotja." Meséi a valóságból indulnak ki, komoly hangon szólnak, az abszurditástól a nonszenszig való mélységig haladva az irracionalitás irodalmi valósággá alakul át a nyelvezet által feltárva a valóság által elfedett világot. Meséi bölcsek és egyben humorosak, az illúzió és racionalitás szorosan összefonódva mutatkozik meg bennük, alaposan felforgatva az olvasó képzeletvilágát. Hosszú dal 《长歌》 című elbeszélése a gazdálkodással eltöltött időszakának az elégiája, egy család kiábrándulásának a folyamatán keresztül jeleníti meg a földművelés fantasztikus történetét, valamint a természet harmóniájával és nyugalmával állítja szembe az ember nehézségeit, tehetetlenségét és tűrését. A novella a legendákat és mítoszokat a jelen valósága alá rendezi, helyi szokásokkal és rejtélyes színezettel átszőve.
Zhan Furui megfogalmazásában: "Kína egyik leghosszabb narratív verse, az Elégia, történetét tekintve egyáltalán nem bonyolult, azonban a történeteket körülölelő élettel kapcsolatos rendezőelvek és gondolatok miatt az olvasó mégis csodálva szemlélni a komplexitását és mélységét. Az élet keresése, a nemzet boncolgatása és a lélek vizsgálata megdöbbentő erővel hat, amit nem helyettesíthet a narratív költészet cselekménye, és éppen ezért válhat a költemény az emberiség és a nemzet, sőt sokkal inkább az élet és a lélek eposzává." Yang Siping a következőket mondta a versről: "A szürreálisan hosszú Elégia az ember és a természet, ember és ember, az ember és önmaga, az ember és a halál közti konfliktus maga, különösképpen a háború konfliktusa, ahogy a főhős Gong Sun a spontaneitástól a tudatosság felé járja végig a nehéz és magányos spirituális utat. A szeretet és a kreatív szellemiség középpontba helyezésével Gong Sun erőteljes és mitikus karakterét domborítja ki a mű, hogy általa kibontakozhasson az emberi öntudat és a humanizmus. Az Elégiát eredetisége és nativizmusa teszi különösen egyedülállóvá a kortárs epikus költészet világában." Ahogy Zhang Xuemeng fogalmazott: "Ez egy hatalmas terjedelmű, komoly remekmű. A kelet eposza. A kelet Genezise. Megszületése a kínai vers történetének komoly eseménye."
Da Xie alkotásai nagymértékű bizonytalanságot hordoznak magukban. Legyen szó költeményről, meséről, novelláról vagy akár kőbe vésett szoborról, mind-mind a virágzó kreativitás jegyében születnek ‒ folytonosan meglepik az embert.
Fotó: https://www.chinawriter.com.cn/n1/2023/0524/c431461-32693857.html