KEN LIU: Az istenekkel nem lehet végezni

Szerző: Dózsa Gergő

2020-ban kaptuk meg Ken Liu újabb novelláskötetét, melyben a kínai származású amerikai író tizennyolc novelláját olvashattuk. A papírsereglet és más történetek után ismét egy széles skálán mozgó gyűjtemény született, melynek témái között ismét megjelent a transzhumanizmus, de a klímaváltozás és annak következményei is, sőt, megkockáztatom, hogy az utóbbi lett a fő probléma, melyről a szerző értekezett.

A kötet új látásmódot közöl, vannak benne összekapcsolódó és teljesen különálló történetek, előbbiek nem voltak jellemzőek az előző gyűjteményében. Ezúttal is visszafogottabb távol-keleti hatású, de azért két novella: a Szellemnapok és A Maxwell-démon kapcsolódik Ázsiához, utóbbi egy japán-amerikai kémről szól. Tematikájában ismét eléggé vegyes a kötet, van benne sci-fi, fantasy, történelmi alkotás is. Főhőseit tekintve szerepeltet mindkét nemből, minden életkorú karaktert. Ahogy említettem is a bevezetőben, a klímaváltozás fontos szerepet kap a történetek jelentős részében, de folyton Damoklész kardjaként lebeg az olvasó felett egy posztapokaliptikus környezet. Megjelenik a halálfélelem, a haza és család, a technológiai fejlődés előnyei és hátrányai, az idegengyűlölet kérdésköre, ezektől lesz annyira változatos és egyben elgondolkodtató Ken Liu. Természetesen az emberi kapcsolatok és érzelmek ábrázolása is alapvető ebben a kötetben.

Nem csak aktuális tudományos eseményekre reflektál (mégis csak alapvetően egy sci-fi könyvről van szó), mégis alapos kutatómunka jellemzi ezeket az alkotásokat. A távlati jövő ijesztőnek tűnik, de halhatatlansággal kecsegtet a felhőbe feltöltött tudatok révén. Felemelő, de inkább elkeserítő így látni a "távozás" kérdését az emberi létből.

Utaltam az összekapcsolódó novellákra, melyeknek főhőse egy Maddie nevű lány, akinek apja két éve meghalt, egy napon azonban a számítógépén üzeneteket talál tőle, melyek egyszerre hoznak számára megkönnyebbülést, az emberiség sorsáért viszont még nagyobb aggódást. Több ezer évet futtat végig a történet, alaptémája az ember jövőbeni fejlődése, középpontjában pedig a digitalizált tudatok, a transzhumanizmus és a szingularitás áll. Az Akik maradtak című novella nagyon hasonló témát jár körbe; hogyan élhet egy ember egy olyan világban, ahol mindenki digitális tudattá válik, csak kevesen választják a valódi emberi létet. A Nyugodjék békében egy család kálváriáját (konkrétan az anya) mutatja be, ahol a legidősebb lány meghal, de az anya által készített emlékoldalt az internetes trollok kikezdik, minden létező módon bemocskolják a lány emlékét, így a szülő kénytelen mindenféle technológiai segítséget igénybe venni, de hogy megéri-e, az már egy külön probléma. A Bizánci empátiában virtuális szimulációkat láthatnak a nézők éhínségekről, háborúkról, majd eldönthetik, melyik alkotásba fektetik be pénzüket. Személyes drámákat jelenítenek meg az Emlékek anyámról, melyben a szülő halálos beteg, ezért a világűrbe menekül, a lelassult időnek köszönhetően mégis mindig visszatér a közben felnövő és megöregedő gyermekéhez. Az üzenet pedig egy civilizációkutató kamasz lányával való kapcsolatáról szól, mely fontosabbnak bizonyul, mint amire egész életét feltette.

Zárásképpen a kötet egyik kedvenc művéről írnék nektek; ez pedig a Szürke nyúl, Bíbor kanca, Szénfekete párduc, mely tulajdonképpen egy fantasy írás, és a története emlékeztet egy kicsit R.F. Kuang két regényére, csak itt állatokká tudnak átváltozni a főhőseink. Viszont amikor a végére értem, mint ahogy ennek a cikknek is, vártam volna folytatást, akárcsak Ken Liutól, akinek ezt a novelláskötetét is ajánlom elolvasásra, ha szeretitek a változatos, de komoly tematikájú alkotásokat!

ADATLAP:

• Cím: Az istenekkel nem lehet végezni
• Kiadás éve: 2020
• Írta: Ken Liu
• Fordították: Ballai Mária, Benkő Ferenc, Farkas Veronika, Juhász Viktor, Molnár Berta Eleonóra, Orosz Anna, Pék Zoltán, Sárpátki Ádám
• Kiadó: Agave Könyvek
• Műfaj: novelláskötet

Dózsa Gergő

Eredetileg magyar-történelem szakos tanárként végeztem, és kaposvári középiskolákban dolgoztam 2016-ig, ezt követően költöztem fel Budapestre, ahol egy kőbányai általános iskolában tanítottam. 2024-ben pedig abbahagytam a tanítást, és jelenleg az Index hírszerkesztőjeként tevékenykedem. A kínai nyelvtanulást még volt barátnőm ajánlotta nekem a Konfuciusz Intézetben, amelyből mindössze egy alapfokú nyelvvizsgáig jutottam.

2018 óta vagyok a Mondo magazin cikkírója, ahol ugyan elsősorban japán szépirodalmi művekkel kezdtem a könyvrovatot, de alkalmanként kortárs kínai szerzőkkel is foglalkozom, ezeknek ajánlóit bocsátom most rendelkezésre a Kortárs Kínai Könyvklubnak. A kínai szépirodalmon kívül más, magyarul is elérhető ázsiai szerzőket is olvasom, figyelem a könyvpiacon megjelenésüket, így a fentebb említett japán és kínai írókon kívül maláj, vietnámi és koreai alkotókat is olvasok. Valamint rendszeresen részt veszek a különböző hazai, ázsiai filmeket vetítő filmfesztiválokon, így minden évben írok a Japán, a Koreai és az Imázsia Kínai Filmhétről is.

#olvasskínait

A KKK BLOG-on megjelent blogbejegyzések a feltüntetett Szerzők szellemi tulajdonát képezik, eredetiségükért és tartalmukért az adott Szerző felel, és nem minden esetben tükrözik a Kortárs Kínai Könyvklub véleményét. Felhasználásuk kizárólag a Szerző és a KKK BLOG megjelölésével engedélyezett.