SU TONG #8
Szerző: Kenéz Janka / KKK
Kínában az 1980-as évek eleje a kulturális szalonokban zajló pezsgő művészi párbeszédek és kísérletezések korszaka volt, ebben a rendkívüli nyitott társadalmi légkörben zene, mozgókép, képzőművészet és irodalom sokszor összefonódva tudott új utakat törni. Különleges alkotói egymásra találások ideje ez, melyek között egy Su Tong és Xu Lei 徐累 festőművész találkozása.
Xu Lei 1984-ben diplomázott hagyományos kínai festészet szakon azon a Nanjingi Művészeti Főiskolán, ahol akkoriban Su Tong is tanított. Találkozásukból barátság és izgalmas egymásra hatás született. Xu Lei ebben az időben kezdte festeni a Régi palota 《旧宫》 festménysorozatát, amely alapvetően Qing-kori (1644–1912) palotai képek inspirálta, történelmi áthallású, de tudatosan nem historizáló alkotásokból áll.
"Xu Lei a modernitás minden vonását megtalálta a látszólag ősi képek mögött, így története kiszabadult a nosztalgia illúziójából, és csendesen menekülni kezdett a tér, idő és ember örök témáinak alagútjába: az egyik az idő, a másik a magány."
– írta Su Tong barátja kiállítására.
Xu Lei egyik interjújában egy közös emléket is megemlít, mikor egy alkalommal Su Tong lakásán lapozgatták az angol-kínai szótárt, leragadtak a "rotten – 腐败、颓废"（romlott）szócikknél. "Mondtam neki, mennyire kedvelem ezt a szót, mire azt felelte, ő is."
A hanyatlás és a romlottság képei erősen uralják Su Tong Így éltem császár koromban című regényét, melyben nem csak az alább idézett részletekben, hanem a mű egészén végigvonul a madár allegória, mint a szabadulni vágyó magányos individuum vágyainak és szorongásainak megtestesülése. Xu Lei festményeinek elidegenített, szinte üres tereiről látomásosan verődnek vissza Su Tong szavai:
"Az új vérfoltos térképet tanulmányoztam. A birodalom valaha egy hatalmas madár alakjára hasonlított, de atyám uralkodása alatt a jobb szárnyát levágta keleti szomszédunk, a Hszu Birodalom. A bal szárnyát most, az én gyámságom alatt veszítette el, és a birodalom inkább döglött madárra emlékeztetett, ami soha többé nem fog repülni már."
"A gyertyafényben hirtelen feltárult előttem a csarnok roppant belső tere, és a fényben megjelent a lány; csupa csont és bőr volt, leverten és szomorúan szemlélt egy rakás levélpapírt. Tizennyolc madárkalitkát számoltam meg mellette, de a takarosan sorba rakott ketrecek mind üresek voltak. Az előző tizennyolc napban minden reggel más és más madarat küldettem Fecskével az Üres Csarnokba, hogy Hui Hszien ne érezze magát egyedül rémületes megpróbáltatásai közepedte, de soha eszembe se jutott, hogy mind a tizennyolcat szabadon fogja engedni. Szívem üres lett, mint a kalitkák."
/Su Tong: Így éltem császár koromban/
"– A sárgarigó elpusztult, és mivel rabszolgád nemtudta eltemetni, a púderes ládikámban helyeztem el. – Huj Hszien az oltár mögül előhúzott egy szantálfa dobozt. Felnyitotta a tetejét, és megmutatta a belsejét. – Felesleges megmutatnod. Ha meghalt, akkor szabadulj meg tőle. – Megráztam a fejemet. A halott madár felől áradó rothadásszag fojtogatóan furakodott be az orromba, de Huj Hszien úgy tartotta a dobozt, akár egy megszentelt tárgyat. [...] Megfogtam a kezét és a gyertya erőtlen fényében a szemébe néztem. Ebben a pillanatban baljós árnyék futott végig sápadt arcán. Csinos vonásai fölött az egyik csodálatosan szép, haldokló madár magányos tolla lebegett a föld felé, annak az árnyéka hagyott nyomot rajta. Kinyújtottam a kezemet, és egyszer, kétszer, sokszor megsimogattam szépséges, jéghideg arcát, míg csupa könny nem lett a kezem." /Su Tong Így éltem császár koromban/
ajánlás:
Xu Lei 2013-as nagyszabású kiállítására 16 író írt különböző perspektívából a festő munkásságáról, ami A világ héja 《世界的壳》 címmel jelent meg. Ebbe a kötetbe Su Tong is írt, Xu Lei Száz év magánya 《徐累的百年孤独》 című cikkét itt lehet olvasni:
https://news.ifeng.com/a/20140818/41615738_0.shtml
források:
Kenéz Janka
Kenéz Janka vagyok, az ELTE Kína-tanulmányok mesterszakának hallgatója. Kínaiul 2018-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen kezdtem tanulni, emlékszem, a Keleti irodalmak című előadáson későbbi témavezetőm, Dr. Csibra Zsuzsanna, mikor a Dalok könyvében az 51. vers nyitó metaforáját elemezte, bennem akkor érett a kínai irodalom iránti érdeklődés elhivatottsággá. Az évek során a kortárs irodalom felé orientálódtam. Immár négy éve segédkezem a Kortárs Kínai Írók Adatbázisának szerkesztésében, valamint a Kortárs Kínai Könyvklub megalakulása óta a rendezvények szervezésében és népszerűsítésében.
#olvasskínait
A KKK BLOG-on megjelent blogbejegyzések a feltüntetett Szerzők szellemi tulajdonát képezik, eredetiségükért és tartalmukért az adott Szerző felel, és nem minden esetben tükrözik a Kortárs Kínai Könyvklub véleményét. Felhasználásuk kizárólag a Szerző és a KKK BLOG megjelölésével engedélyezett.