YU HUA: A véradó krónikája

Szerző: Dózsa Gergő

Yu Hua neve a magyar olvasók számára nem lehet teljesen ismeretlen, hiszen több regénye is megjelent már hazánkban. Ugyan jelen írásunk tárgya Kínában jóval korábban íródott, ennek ellenére idén Zombory Klára fordításában élvezhetjük. A kötet egy szerény életet élő kisember mindennapi küzdelmeit ábrázolja, melyen a véradás lendíti túl.

A történet főhőse Xu Sanguan, aki egy kisvárosban él, és egy selyemgyárban dolgozik. A mű első részében a családalapítás nehézségeivel küszködik, mely gyorsan megoldódik, azonban amikor kiderül, hogy a legnagyobb fia, Yile nem tőle van, éktelen haragra gerjed, és próbálja az édesapjára hárítani a gyermeknevelés felelősségét, de rá kell jönnie, hogy ez a gyermeke szereti a legjobban. Felesége, Xu Yulan igyekszik magyarázni az első fiú fogantatásának körülményeit, de ez főszereplőnket nem igazán hatja meg eleinte.

A cím a véradás fontosságára utal, ugyanis ez egy olyan kvázi potya pénzkereseti lehetőség, mely családok túlélését biztosítja. Afang és Genlong veszi rá először véradásra Xu Sanguant, majd ezt az eseményt ünneplendő mindig elmennek egy étterembe pirított sertésmájat enni és melegített rizsbort inni mellé. Ahogy haladunk előre a történetben, a főszereplő egyre többször és sűrűbben kénytelen eladni vérét, hogy családja túlélhesse a különböző megpróbáltatásokat, legyen az Yile betegsége, egy-egy nagyobb éhínség, de féltékenységből és bosszúvágyból is elmegy vért adni Xu Sanguan, majd egykori osztálytársnőjével meg is csalja feleségét, csakhogy kvittek legyenek. A három gyermek közül – ahogy említettem is – Yile szereti legjobban nevelőapját, de alapvetően a körülmények ellenére is egy összetartó család életébe kapunk betekintést. Ugyan nem esik szó évszámokról, mégis nagyjából tudhatjuk, hogy éppen melyik évben járunk, főleg a kötet második felénél érezhetjük, hogy az 1960-as évek Kínája a háttér, hiszen a kulturális forradalom idején bekövetkező nagy tisztogatások és bírálatok korszakáról olvashatunk. Ez utóbbiba a főhős felesége is beleesik, akit még családja is kénytelen megbírálni. Azonban ezen is képesek felülemelkedi, a családtagok ugyan elkeverednek a felnőtté válás rögös útján, és nem lesz egyszerű életben maradniuk a kínai diktatúrában, de nem is ez, hanem inkább a saját korlátjaik rabjává válnak.

Yu Hua ismét nagyszerűen mutatta be egy átlagember életének különböző buktatója, ábrázolva azt, hogy egy család összetartó erejét nemcsak a vér szerinti rokonság adhatja, hanem az a túlélési ösztön, amely minden emberben megjelenik, ha létfenntartásról van szó. Xu Sanguan esetében ez pedig szorosan összefügg a véradással, amellyel könnyen lehet pénzt szerezni, de szinte sosem saját önös érdekében adta el, hanem hogy családjára fordíthassa. Ennek a mérhetetlen szeretetnek a fontosságára hívja fel figyelmünket ez a regény. Ez a szeretet, ragaszkodás, és élni akarás pedig átruházódik a főhős családtagjaira, mely megjelenik végén a gyermekek véradásánál is, hiszen ők is ezt tanulták apjuktól, hogy így lehet kihúzni a csávából a saját családjukat. Akik szeretik a felemelő történeteket a családi összetartás fontosságáról egy különleges szemszögből tekintve, azok mindenképpen olvassák el ezt a Yu Hua regényt is!

ADATLAP:

• Cím: A véradó krónikája
• Kiadás éve: 2021 (magyar kiadás)
• Írta: Yu Hua
• Fordította: Zombory Klára
• Kiadó: Ventus Libro
• Műfaj: regény

Dózsa Gergő

Eredetileg magyar-történelem szakos tanárként végeztem, és kaposvári középiskolákban dolgoztam 2016-ig, ezt követően költöztem fel Budapestre, ahol egy kőbányai általános iskolában tanítottam. 2024-ben pedig abbahagytam a tanítást, és jelenleg az Index hírszerkesztőjeként tevékenykedem. A kínai nyelvtanulást még volt barátnőm ajánlotta nekem a Konfuciusz Intézetben, amelyből mindössze egy alapfokú nyelvvizsgáig jutottam.

2018 óta vagyok a Mondo magazin cikkírója, ahol ugyan elsősorban japán szépirodalmi művekkel kezdtem a könyvrovatot, de alkalmanként kortárs kínai szerzőkkel is foglalkozom, ezeknek ajánlóit bocsátom most rendelkezésre a Kortárs Kínai Könyvklubnak. A kínai szépirodalmon kívül más, magyarul is elérhető ázsiai szerzőket is olvasom, figyelem a könyvpiacon megjelenésüket, így a fentebb említett japán és kínai írókon kívül maláj, vietnámi és koreai alkotókat is olvasok. Valamint rendszeresen részt veszek a különböző hazai, ázsiai filmeket vetítő filmfesztiválokon, így minden évben írok a Japán, a Koreai és az Imázsia Kínai Filmhétről is.

#olvasskínait

A KKK BLOG-on megjelent blogbejegyzések a feltüntetett Szerzők szellemi tulajdonát képezik, eredetiségükért és tartalmukért az adott Szerző felel, és nem minden esetben tükrözik a Kortárs Kínai Könyvklub véleményét. Felhasználásuk kizárólag a Szerző és a KKK BLOG megjelölésével engedélyezett.