CAO WENXUAN: Bronz és Napraforgó

Szerző: Dózsa Gergő

Mindig örömteli, ha egy olyan regény kerül az ember kezébe, amely nem csak az olvasó lelkét, hanem a szemét is kényezteti. Gyönyörű borítóval, rajta egy akvarellszerű napraforgómezővel látták el ugyanis Cao Wenxuan ifjúsági regényét, mely két kisgyermek életét mutatja be, akik teljesen más környezetből származnak, de gyorsan alkalmazkodnak a 60-as, 70-es évek kínai vidéki életéhez.

Mielőtt belevágnánk a mű részletes tárgyalásába, néhány gondolat a szerzőről. Cao Wenxuan a Pekingi Egyetemen tanít kínai irodalmat és gyermekirodalmat, de eredetileg egy nagyon szegény családból származott, Jiangsuban nőtt fel, apja iskolaigazgató volt. Regényei főleg az 50-es, 60-as években játszódnak. Történetei az elfogadás, az emberiesség és az emberi kapcsolatok erejét ábrázolják. Műveiben a gyermekkor illúzióit rombolja le, bemutatja, hogy egy gyermeket is érhet szörnyűség, alkalmazkodniuk kell a lét kihívásaihoz, különösen a szegénységhez.

A regény két címszereplője vidéken él, akik közül Napraforgó szobrász apjával együtt kitelepítésre kerül egy Árpaföld nevű faluba a kulturális forradalom idején. Megjegyzés: a kínai regényeknél gyakori, hogy egyes szereplők neve valamilyen virág, növény vagy akár állat elnevezése is lehet. Miután Napraforgó apja eltűnik, a néma és a többi gyerek által kiközösített Bronz és annak családja fogadja be a lányt. Kezdetben boldogan élnek együtt, pedig nagyon szegény sorsú család, akiknek majd választaniuk kell, melyik gyereket küldik iskolába, ugyanis mindkettő tandíjára nincsen pénzük. Végül egy sorshúzás során Napraforgóra esik a választás, aki kitűnő tanuló lesz és Bronzot is megtanítja írni. A történetben többször éri tragédia a családot, de mindig felállnak a padlóról, akár a monszun, akár egyéb természeti vagy más katasztrófa közeleg. Bronz már kiskorában megnémul egy tűzeset miatt, így részben emiatt nem jár iskolába, egy speciális intézményre pedig szegény szüleinek nincsen pénze. A néma fiú ennek ellenére kíváncsi az iskolára, szomjazza a tudást, és Napraforgó segítségével elsajátít néhány írásjelet, amivel ámulatba ejti társait. A két gyermek között mély barátság alakul ki, Bronz szülei fenntartás nélkül és szeretetteljesen nevelik fel mindkettőjüket. Az évszakok változásának megfelelően próbálják meg kiegészíteni megélhetésüket, legyen az nádvágás, tarackfűgyűjtés vagy házi készítésű téli cipő eladás. Kiadás persze mindig van, főleg a hirtelen kiadás okoz gondot, például a nagymama megbetegedése vagy Napraforgó tandíja. Bronz mindig bivalyával közlekedik, egészen annak elpusztulásáig, de a folyó menti szórakozás vagy egy cirkusz érkezése is örömöt csempészik a gyerekek amúgy sem unalmas életébe.

A történet egy kifejezetten pozitív végkicsengést kapott, viszont nagyon életszerű helyzeteket ábrázol. Cao Wenxuan saját gyerekkorából is merített a regény megírásakor, de úgy gondolom, hogy az átlagolvasó számára így még közelebb hozza a kínai vidék életmódját, a szegény sorsú földművelő emberek összetartását. A falu ugyan nehezen fogadja be a városi kislányt, de a legszegényebb család mégis vállalja a felnevelését, és ez egy csodálatos családtörténetet, valamint testvéri szeretetet eredményez. Ezt a regényt kifejezetten ajánlom akár a fiatalabb korosztálynak is, a fejezetek rövidsége és a könnyen emészthető mondanivaló miatt!

ADATLAP:

• Cím: Bronz és Napraforgó
• Kiadás éve: 2005 (magyar kiadás: 2020)
• Írta: Cao Wenxuan
• Fordította: Yu-Barta Erika
• Kiadó: Ventus Libro
• Műfaj: ifjúsági regény

Dózsa Gergő

Eredetileg magyar-történelem szakos tanárként végeztem, és kaposvári középiskolákban dolgoztam 2016-ig, ezt követően költöztem fel Budapestre, ahol egy kőbányai általános iskolában tanítottam. 2024-ben pedig abbahagytam a tanítást, és jelenleg az Index hírszerkesztőjeként tevékenykedem. A kínai nyelvtanulást még volt barátnőm ajánlotta nekem a Konfuciusz Intézetben, amelyből mindössze egy alapfokú nyelvvizsgáig jutottam.

2018 óta vagyok a Mondo magazin cikkírója, ahol ugyan elsősorban japán szépirodalmi művekkel kezdtem a könyvrovatot, de alkalmanként kortárs kínai szerzőkkel is foglalkozom, ezeknek ajánlóit bocsátom most rendelkezésre a Kortárs Kínai Könyvklubnak. A kínai szépirodalmon kívül más, magyarul is elérhető ázsiai szerzőket is olvasom, figyelem a könyvpiacon megjelenésüket, így a fentebb említett japán és kínai írókon kívül maláj, vietnámi és koreai alkotókat is olvasok. Valamint rendszeresen részt veszek a különböző hazai, ázsiai filmeket vetítő filmfesztiválokon, így minden évben írok a Japán, a Koreai és az Imázsia Kínai Filmhétről is.

#olvasskínait

A KKK BLOG-on megjelent blogbejegyzések a feltüntetett Szerzők szellemi tulajdonát képezik, eredetiségükért és tartalmukért az adott Szerző felel, és nem minden esetben tükrözik a Kortárs Kínai Könyvklub véleményét. Felhasználásuk kizárólag a Szerző és a KKK BLOG megjelölésével engedélyezett.