Ha rád tippelnek, meghalsz

Szerző: Mészáros F. Sándor

Mostanában divatba jött bűnügyi regények, filmek cselekményét idősotthonokba helyezni, izgalmas krimik szereplőivé téve az ott lakókat. Ezek nyomán már-már vágyakozás támadhat az egyszerű nyugdíjasokban, hogy talányos bűntények kalandos megfejtésével színesítsék az eseménytelen hétköznapokat, vagy netán maguk is bűntetteket kövessenek el. Idős korban, sokaknál mintha már alig lenne tényleges visszatartó ereje a büntetésnek.

"A csütörtöki nyomozóklub" visszavonult, jómódú tagjai, amúgy egy luxus körülményeket biztosító idősotthon lakói, szórakozásként gyilkosságokat oldanak meg a világsztárokat felvonultató sikerfilmben. A Karinthy Színházban, A nercbanda c. vígjátékban a nyugalmazott színészek drága nercbundák ellopására szövetkeznek, ily módon igyekezve megmenteni tönk szélére jutott idősotthonukat, vele kényelmes életüket. "Itt mindenki színész, főállásban hazudnak", inti a Kern András alakította, valaha híres nyomozó a fiatal ápolónőt a Ma este gyilkolunk c. magyar filmben a Pirandello színészotthonban történt gyilkosság felderítése közben.

Tian Er sikeres, a rangos Lu Xun díjjal elismert kínai szerző A halálba tippelt ember c. novellakötetének címadó írása is egy idősotthonban játszódik; bűntény itt is történik, a "tetteseket" ismerjük, de felelősnek mégiscsak inkább a "korszellemet" tarthatjuk. Az otthon lakói: "Délután kártyázgattak, vagy valami mást csináltak, este pedig az étkezéshez rendszerint előkerült a szesz. Olykor túl sokat ittak, így néhány bácsi meg néni még a saját korukról is megfeledkezett." Az idős emberek egymás iránt támadt testi vonzalmát leginkább azok a férfiak élték át, akik még képesek voltak "teljesíteni". Vaksi Liang, bár együtt mustrálgatta társaival az újonnan érkező "szemrevaló" nőket, nem igen számíthatott sikerre próbálkozásaikor. Az alkohol hatásával erősített gerjedelem elmúltával általában amúgy sem igen keletkezett bensőséges lelki viszony az idős emberek között.

Vaksi Liang, aki igyekszik egy lépéssel a halál előtt járni, kicselezni az elkerülhetetlent, új időtöltést gondol ki és indít el az elmúlás felé araszoló napok csendes egyhangúsága ellen: szűkebb kompániájával pénzbe fogadnak, megtippelik, hogy ki hal meg legközelebb az otthon lakói közül. Az első fogadási kör után a folytatás mellett döntenek, hosszas vitával határoznak a jelöltekről. Ahogy haladnak előre az események, Vaksi Liang bizonyul a legeredményesebb tippelőnek, egyre több pénzt nyer a többiektől. Az otthonban természetesen híre megy a "játéknak", mindenki tudja, hogy Vaksi Liang tippjei "halálbiztosak". Az életükért aggódó idős emberek ajándékokkal igyekeznek elnyerni idős társuk jóindulatát, hogy ne fogadjon rájuk. A pénz, és az ajándékok így is, úgy is szünet nélkül áramlanak a fő tippelőhöz, aki már a pénzbeszedésre is a haverjait alkalmazza. Gondjai kezdetben inkább abból adódnak, hogyan és hova rejtse el biztonságosan egyre gyarapodó "vagyonkáját". Miután Vaksi Liangnak az otthonban mindene megvan, valójában nincs rászorulva a pénzre, erőlködnie kell: hogyan költsön többet magára, ami nem is olyan könnyű, szervezést igényel, ráadásul felkelti mások irigységét. A pénz bűvöletében a "tettestársak" között feszültségek támadnak, egyikük elkezd saját zsebére dolgozni, mindenki nagyobb részt akar a bevételből, Vaksi Liang ellen lázadozgatnak, szervezkednek, a dolgok megállíthatatlanul haladnak a csattanós befejezés felé.

Mindeközben feltárul előttünk az intézmény élete, mindennapos gondjai, a bentlakók társadalmi-anyagi háttere, az "önköltségesek", azaz a családjuk által finanszírozottak, illetve a nem fizetők közötti különbségek, az élet fő sodrán kívülre került emberek lelki bajai, gondjai. A társadalom elöregedése Kínában is egyre komolyabb problémákat okoz, jelentősen megnőttek az aktív korosztályokra háruló pénzügyi terhek. Az anyagi javak utáni hajszában természetesen változik az idősekhez, a szülőkhöz való viszonyulás, az újabb generációk hozzáállása a Kína társadalmi alapértékének számító hagyományhoz, nevezetesen a szülőkről, az idősekről való gondoskodáshoz.

A címadó novella mellett ugyancsak letehetetlenül izgalmasak a taoista apátról, a gyilkosokat üldöző vidéki rendőrről, a vétlenül gyilkosságba keveredő galambárusról szóló történetek. Az írások meglehetősen vigasztalan képet festenek a kisvárosi élet sötét oldalairól, az anyagias, rög-közeli pragmatizmusba burkolt abszurditásairól, a falusi és a városi életforma és mentalitás közötti átmenet nehézségeiről, a kíméletlen valósággal szembesülő szereplők kiszolgáltatottságáról. A legtöbb esetben a nehéz helyzetbe jutott hősök, miután másra aligha számíthatnak, önerőből próbálnak kievickélni a bajból.

Elismerés illeti Mohr Richárd élvezetes fordítását, a szereplők neveinek hangulatos közvetítését. Az Egy ember lampionokkal és dekorációval c. novella szereplőinek neveit aligha felejti el az ember: Acélsalak, Bőrbéklyó, Táskás Szem, Aranybáj. 

Mészáros F. Sándor

Élet-hivatásként a diplomáciát választottam, és mindig úgy éreztem ez a tevékenység mindent megadott, amit szerettem volna elérni: mélyebben belelátni egy-egy ország életébe, sok emberrel megismerkedni és kapcsolatban lenni. A moszkvai IMO-n, a diplomataképzőn távol-keleti szakértő lettem, kínai nyelvvel. Így a pályafutásom Kínához kötődött, három kihelyezésen dolgoztam ott, végighaladva a diplomáciai ranglétrán, a 2000-es évek közepén nagyköveti beosztásban. A reformévtizedek, Kína felemelkedése meghatározó élménye az életemnek. Családommal megszerettük az országot, annak irodalmát is, beleértve a kortárs szerzők műveit. Ezeket máig mindenütt keresem, a kiváló magyar fordításban megjelent műveket örömmel olvasom.

#olvasskínait

A KKK BLOG-on megjelent blogbejegyzések a feltüntetett Szerzők szellemi tulajdonát képezik, eredetiségükért és tartalmukért az adott Szerző felel, és nem minden esetben tükrözik a Kortárs Kínai Könyvklub véleményét. Felhasználásuk kizárólag a Szerző és a KKK BLOG megjelölésével engedélyezett.