Mindenkinek saját Babilont!

Szerző: Mészáros F. Sándor

"A nagyja szart takarítsátok le!" A művezető, nyilván a korán bevett feleseknek köszönhetően, vöröslő fejjel, bizonytalanul legyintgetett felénk a kezével, ajkai között füstölgő cigarettával motyogott az alkatrészmosó ajtajához támaszkodva. "Csak a nagyja szart!" Mindeközben mi benzinnel igyekeztünk megtisztítani néhány alkatrészt, máig rejtély számomra ezek pontos rendeltetése, a Dandár utcai autószerelő vállalat műhelyében, a hatvanas évek közepén. Miután a benzinpárától homályló helyiség végül mégsem robbant fel a parázsló cigarettától, nem haboztam eldönteni: a gimnázium heti egyszeri szakmai képzési napján kapott autószerelői ismereteimet a jövőben semmilyen formában nem kívánom gyárban kamatoztatni.

A dolgok viszont teljesen másként alakultak Lu Nei "Az én Babilonom" c. regényének húszéves főhőse számára, aki középiskolai tanulmányainak bevégzése után egy vidéki kisváros állami gyárában keresi saját útját, próbálja tisztázni egyéniségét a felnőtt életre. A főhős gyakran utal arra, hogy a nevében kétszer is előfordul a lu, azaz az út szó: ez is az útkeresésre utal. A fiatalember erről az időszakról azt vallja: "az életem húszévesen olyan volt, mint valami vég nélküli bolyongás egy labirintusban."

Mégis mi vezette a fiatalembert ebbe a gyárba? "1992 nyarán, amikor kézhez kaptam a bizonyítványomat, az apám lekevert egy pofont, mondván ez az eredmény még arra sem elegendő, hogy cigarettaárus legyek az utcán." Felsőfokú tanulmányokhoz tehát nem volt meg az alapja, meg igazán kedve sem, csak azt tudta megfogadni magában, hogy ha az apja ismét megüti, akkor megfelelő válaszban részesíti. (Ez többször meg is történt később.) Végül engedett a rábeszélésnek, apja bevitte a saját egykori munkahelyére, tanoncnak a vegyi gyárba. Bár Lu Xiaolunak lehetett volna más választása, szembe szállhatott volna a szülői akarattal, de mivel maga sem tudta, mit szeretne valójában, csak sodródott. A termelés frontján viszont a gyár belső rendszere, hierarchikus viszonyai elleni kihívásai miatt nem kevés hivatalos és személyi konfliktusba keveredik.

A kilencvenes évek eleje bonyolult időszak volt Kína életében. Távolodtak az 1989-es év társadalmi viharai, 1992-ben az idős vezető, Deng Xiaoping személyes fellépéssel ismételten beizzította a gazdasági reformokat. Az átalakulások az ipari termelésben kikezdték a "vas rizses csésze", azaz az életfogytiglan biztosított állami munkahelyek rendszerét, változott a regényben szemléletesen ábrázolt dolgozói felfogás, magatartás.

A változások részeként a nagyvárosok üzleteibe egyre több áru került, az utcákon megjelentek a nyugati exportból "visszamaradt" ruházati cikkeket kínáló alkalmi sátrak. A külföldiek lépten-nyomon hallhatták a valutázók utánuk szisszentett felhívásait: efiszi, értsd, kemény valutás bónokat veszek. A levegőben a gyors meggazdagodás, az elérhető anyagi jólét ígérete lebegett felvillanyozó áramlatként: nem szabad lassítani, fáradhatatlanul hajtani kell a szerencse kerekét. Élni jó, de jól élni, még jobb!

Lu Xiaolu munkahelyén azonban a jövőkép távolról sem tűnt vonzónak: robotba görnyedő életek, az érvényesülés távlata nélküli örökös igazodás az elvárásokhoz, a szürke hétköznapokba belesüllyedő költői ambíciók (főhős), és a megváltás reménye nélküli emberi-munkahelyi kapcsolatok, hierarchikus viszonyok fojtogató hálója.

Lu Xiaolu vergődésének, kitörési próbálkozásainak leírását, a környezet, a korkép megrajzolását a szerző elsöprő humora teszi igazán feledhetetlenné. A kínaiak rög-közeli, már-már brutálisan pragmatikus élet-szemléletét tükröző jelenetek a Stan és Pan filmek ösztönökre ható nevetését váltják ki az olvasóból. Semmi finomkodás, nincs huncut mosolygás, a jelenetek bumfordiságán ellenállhatatlanul nevetünk, mondhatni röhögünk.

Nagyszerű leírások jelenítik meg az üzem felejthetetlen alakjait, akik közül többen az események folyamán Lu Xiaolu barátaivá váltak. Durcáska, a munkaügyis adminisztrátorlány, aki úgy néz, mintha állandóan duzzogna. Barom Bé, a munkavédelmi osztály kádere, "egy középkorú férfi, haja bozontos, mint a madárfészek, orrán "szódásüveg" szemüveg," Erénytojás, részlegfőnök, Lu Xiaolu közvetlen munkatársai, Nagytojás, Kistojás, Lótojás, Ferdetojás. Utóbbinak kissé balra hajlott a feje, ezért esztergáláskor "minden ferde lesz, amit készít." A fiatalember mestere, Gyökérkirály, a gyár egyik "híressége", aki arra inti tanoncát, hogy ne becsülje alá a műhelyekben dolgozó középkorú "néniket", mert azok akár nagy bajba is keverhetik. Megismerkedünk Nyakiglábbal, Kakasfejjel, Kopasz Lianggal és másokkal.

Lu Xiaolu számára a személyes megváltást végül a szerelem hozza el, miután beleszeret és viszonyra lép Fehérkékkel, az üzemorvossal. Ez a kapcsolat ébreszti rá a továbblépés szükségességére, annak megértésére, hogy a társadalmi ranglétrán való emelkedéssel léphet be szerelme világába. Igaz, végül a szerelmesek szakítanak, de a Lu Xiaolu életébe fordulatot hozó hatás megmaradt.

A regény kapcsán óhatatlanul felmerül az olvasóban a kérdés: az alacsony termelékenységű, elmaradott szervezési struktúrákkal működő állami, ipari termelési rendszer mellett miként érhette el Kína az utóbbi évtizedekben felmutatott hallatlan ütemű fejlődést, válhatott vezető hatalommá a legmodernebb technológiai fejlesztések stb. terén. Az idáig vezető út kétségtelenül bonyolult volt, még akkor is, ha az ország történelmileg rendkívül rövid idő alatt jutott el a világraszóló eredményekig. A kérdésre azonban vélhetően máshol, például további kortárs kínai irodalmi művekben kell keresnünk a választ.

Zombory Klára nagyszerű fordítása tökéletesen adja vissza a regény hangulatát, életszerűen állítja elénk a szereplőket, remekül interpretálja az egyes személyekre aggatott gúnyneveket, párbeszédeket, a regényt átszövő humor ízes fordulatait.               

Mészáros F. Sándor

Élet-hivatásként a diplomáciát választottam, és mindig úgy éreztem ez a tevékenység mindent megadott, amit szerettem volna elérni: mélyebben belelátni egy-egy ország életébe, sok emberrel megismerkedni és kapcsolatban lenni. A moszkvai IMO-n, a diplomataképzőn távol-keleti szakértő lettem, kínai nyelvvel. Így a pályafutásom Kínához kötődött, három kihelyezésen dolgoztam ott, végighaladva a diplomáciai ranglétrán, a 2000-es évek közepén nagyköveti beosztásban. A reformévtizedek, Kína felemelkedése meghatározó élménye az életemnek. Családommal megszerettük az országot, annak irodalmát is, beleértve a kortárs szerzők műveit. Ezeket máig mindenütt keresem, a kiváló magyar fordításban megjelent műveket örömmel olvasom.

#olvasskínait

A KKK BLOG-on megjelent blogbejegyzések a feltüntetett Szerzők szellemi tulajdonát képezik, eredetiségükért és tartalmukért az adott Szerző felel, és nem minden esetben tükrözik a Kortárs Kínai Könyvklub véleményét. Felhasználásuk kizárólag a Szerző és a KKK BLOG megjelölésével engedélyezett.