JÓKAI ISMERETLEN ARCA 

- KÍNAI IHLETÉSŰ MŰVEK

Szerző: Torma Laura

Jókai elsősorban romantikus történelmi regényeiről ismert, amelyekben az egyén lélektanával foglalkozik és a kisember szerepével a történelem sodrában. Kínai ihletésű műveiben egészen más témák dominálnak: sci-fi, orientalizmus, ökofikció – ezek talán Jókai legatipikusabb és egyben legérdekesebb darabjai.

Hagyományos filozófia és modern tudomány – Jókai és a sci-fi

Jókai kínai témájú műveiben feltűnik a kínai vallási és filozófiai hagyomány és a kulturális viszonylatban távoli nép világképe, így például megjelenik a konfucianizmus (A szomjas bölcs), az öt elem tana (A szomjas bölcs), ill. a hagyományos vallásosság (Az olcsó isten) és tradicionális értékrend (A kajmánok). Míg Kínát a hagyományos vallásossággal és sajátos filozófiával jellemzi (melyek egymásnak nem ellenpontjai), a Nyugatot illetően összetettebb, árnyaltabb képet alkot: itt a hagyományos keresztény vallásossággal szemben kihívást támaszt a modern tudomány.

A Nyugat és Kelet ilyen módon történő szembeállítására a legjobb példa A jövő század regénye, amellyel Jókai a magyar sci-fi előfutárává vált. A regény a szerző korában gyors fejlődésnek induló tudományok jövőbeli lehetőségeit tárja fel, a tudomány etikus felhasználásának lehetőségein keresztül mutatja be az emberi természet legelkorcsosultabb és legmagasabban szárnyaló változatait, mindezt persze a romantika köntösébe bújtatva. Az egyénen túl a társadalmak is a tudomány és technológia mentén kerülnek megítélésre. A regény az egyes népek között világos rangsorrendet állít fel, amelynek alapja a technológiai fejlettség szintje: első szinten állnak az iparűző, "művelt" (fehér) népek, sorban alattuk következnek a földművelő, majd a pásztorkodó, aztán a vadász és legvégül a kannibál népek.

A tudomány ugyanakkor nem mindenható, bár segítségével az ember uralhatja az emberi világot (a társadalmat, a népet) és a természeti világot (az elemeket, az erőforrásokat), de Jókainál a jó–rossz dichotómiáján alapuló romantikus eszmének megfelelően a tudomány eszközeit önös érdekből, puszta hatalomgyakorlásra felhasználó ember mind elbukik, és csak az jár sikerrel (Tatrangi Dávid, a romantikus géniusz), aki azt az egész emberiség javára használja fel.

A tudományt morális kérdéseken túl praktikus oldaláról is megközelíti, sőt, ki is figurázza Jókai. A szomjas bölcs c. versében Konfuciusz saját helyzetét nemcsak a hagyományos kínai filozófia öt elem tana szemszögéből vizsgálja, hanem a modern kémia vívmányain keresztül is – ám egyik elméleti rendszer sem kínál valós, gyakorlati megoldást. Ezzel a szerző a józan ész, a praktikum fontosságára hívja fel a figyelmet, így a hegeli dialektika segítségével a hagyomány (tézis) és a tudomány (antitézis) látszólagos ellentéte a józan ész alkalmazásával oldódik fel (szintézis).

Jókai és az orientalizmus

A jövő század regényében a Kelet orientalista szemüvegen keresztül válik a romantikus elvágyódás tárgyává, utopisztikus idillé, ahol a hagyományok romlatlan formában vannak jelen és tudnak továbbélni. Ezzel szemben a Nyugatot konfliktusok dúlják, amelyek gyújtópontjában a hagyomány, a vallás és a modernség, a tudomány egymásnak feszülése áll. Kincső romlatlan bukolikus idill, ahol a tudomány egy bizonyos, bár magas, de inkább csak a napi élet praktikumát kielégítő szinten megállt. A külső szemlélő nem lát belső konfliktust, mindent rend és általános elégedettség jellemez – maga a szerző sem akar belső konfliktust teremteni, hiszen célja nem a valószerű ábrázolás.

A misztikus Kelet ábrándos idillje nem önmagáért való, jelentősége csak akkor realizálódik, amikor a – bár az ősmagyar rokonság révén elszármazott rokonnak tekinthető, de mégis – kívülálló Tatrangi Dávid "felfedezi" létezését, és saját elképzelése szerint eszközként használja fel. Bár Tatrangi Dávid céljai nemesek, hiszen a rokonok egyesülését, majd később a világbéke megvalósítását tűzi ki, módszereiben mégis átsiklik Kincső népének önrendelkezése felett – egyszerűen kész tény, adott, hogy egy, a külvilágtól elzárt nép az első jöttment szavának hisz, és egész országát a szolgálatába állítja.

Az orientalizmust így a kolonialista fehér megváltó narratíva egészíti ki. Tatrangi Dávid, a romantikus géniusz, egyszemélyben modern Ikarosz és Prométheusz, elviszi tudományos ismereteit Kincső népének, amely ezek híján eddig ugyan utópisztikus idill volt, mégis megragadt a magas szintű egyensúly csapdájában, az idillt pedig a túlnépesedés veszélye fenyegette. A Nyugatról érkező tudomány révén nyit Kincső a világ felé, így újabb, magasabb fejlettségi szintre léphet, ez pedig a nyugati megmentő, a jóindulatú atyaként feltűnő Tatrangi Dávidnak köszönhető. Az nem ismert, hogy Jókai mennyire ismerte korának Kínáját, a Qing-dinasztia alatt a bezárkózó, majd az ópiumháborúk megaláztatásain keresztül a külvilág felé nyitásra kényszerített, de egyébként a magas szintű egyensúly csapdájában rekedt birodalmat, amely a regénybeli Kincsőhöz hasonlóan kapott külső forrásokat a tudományos vívmányokról jezsuita misszionáriusok személyében. Bár számos hasonlóság van a 17–19. század Kínája és Jókai Kincsője között, Jókainál pozitívabb kimenetelű a Nyugat és a Kelet kapcsolatfelvétele, amely nem végződik a Kelet térdre kényszerítésével – viszont mégsem teljesen mentes a kolonializmus ideológiájától, az orientalizmustól, a fehér megmentőtől és a Keletet (ahogy egyébként minden Európán kívüli civilizációt) a Nyugat "alá" soroló eurocentrikus ideológiától. De nemcsak Kincsővel szemben tűnnek fel ezek az eszmék, hanem minden nem-európai (azaz nem-fehér) néppel szemben is. A tudományos és technikai fejlettség, pontosabban annak nyugati, európai iránya a civilizáció mércéje. Jókai továbbá kifejti, hogy a "magasabb" szinten álló (fehér) népek feladata, hogy oktassák, azaz a saját szintjükre "felemeljék" a náluk "alacsonyabb" népeket.

A fentiek alapján könnyű Jókait az eurocentrizmus, az orientalizmus, sőt, rasszizmus vádjával illetni, ugyanakkor a szerző korában a tudomány valóban abszolút pozitívumot képviselhetett, hiszen negatív hatásai (környezetszennyezés, klímaválság) nagyrészt ismeretlenek voltak, így a tudomány ereje a korban uralkodó keresztény-misszionárius értékrenddel, illetve az Európán kívüli népek és az európaitól eltérő társadalmi rendek és kultúrák hiányos ismeretével párosulva olyan diskurzust alkotott, amelyben a fehér európai vívmányok és kultúra etalonként tűnt fel.

Jókai és az ökofikció

Bár Jókai korai sci-fije, A jövő század regénye a tudomány apoteózisa, fontos, hogy tudomány és technológia mind a természeti elemeken és erőforrásokon nyugszik, így Jókai nemcsak a sci-fi, hanem az ökofikció előfutára is.

A regényt tarkító filozofikus elmélkedésekben a szerző rámutat a természeti erőforrások kimerítésének problémájára, amelynek okaként a hódító háborút jelöli meg. Kínát ezalapján fenntarthatósági ideálként mutatja be, amely nem viselt külháborút, így népes lakosságát gond nélkül el tudja tartani. Az emberiség fennmaradásának és a természeti környezet megőrzésének első feltétele tehát a béke.

A második feltétel a tudomány. Mert bár negatívumként tűnik fel a kiaknázott, kimerült természet, Jókai nem a környezet érintetlenségének megőrzésében látja a megoldást. A természeti erőforrások, a környezet Jókainál nem önmagáért való, hanem az emberi törekvések eszköze. Jókainál a keresztény szemlélet nyomán a föld az emberé, aki annak erőforrásait eszközként használhatja fel, célja pedig a föld benépesítése. A regény ezt a célt a tudomány révén tartja megvalósíthatónak, és konkrét projekteket sorol fel: a sivatag telekesítését, fásítást, vízgazdálkodást, sőt, éghajlati manipulációt.

Érdekes a párhuzam a nem-fehér népek "oktatása" és a természet kiaknázása között, a regény szerint a kettőnek egyszerre kell végbemennie a fehér ember segítségével az egyik, a tudomány eszközével a másik. Mindkét folyamatnak nemes a végcélja: a természettel való fenntartható együttműködés, a kiaknázás elkerülése, valamint a népek általános jóléte és fejlettsége, egymás kölcsönös megsegítése, azaz a természet és az ember, ill. a népek közötti szimbiózis. A regény világképe ugyanakkor megmarad az eruocentrizmus és antropocentrizmus szintjén.

Források: 

• Jókai Mór. 2023. A jövő század regénye I-II. Budapest: Könyvtárellátó.
• Jókai Mór kínai témájú írásai. Várnai Zsuzsa és Tokaji Zsolt (szerk.). Kincső – Kin-tseu, in Névtani értesítő, 1993. 15. szám, 309-311. oldal. 

Ajánlott olvasmány:  

• Jókai Mór kínai írásainak forrásairól bővebben a Tusolón - Jókai és kínai témájú írásai.

Torma Laura

A kínai nyelvvel és kultúrával az ELTE Kínai Tanszékén alapszakos hallgatóként találkozott, majd az ELTE FTT fordító-tolmács mesterszakos képzésén történt rövid kitérő után visszatért a Kínai Tanszékre, a sinológia doktori programra, amelynek jelenleg is hallgatója. Kutatásában elsősorban kortárs kínai irodalommal és a kínai diaszpórák irodalmával foglalkozik. 2020 óta szerkesztett blogján, a Tusolón a kínai kultúra különböző aspektusairól posztol, például divattörténet, internetszleng stb. 

#olvasskínait

A KKK BLOG-on megjelent blogbejegyzések a feltüntetett Szerzők szellemi tulajdonát képezik, eredetiségükért és tartalmukért az adott Szerző felel, és nem minden esetben tükrözik a Kortárs Kínai Könyvklub véleményét. Felhasználásuk kizárólag a Szerző és a KKK BLOG megjelölésével engedélyezett.